Ludas Matyi, 1991 (47. évfolyam, 1-52. szám)
1991-03-06 / 10. szám
SÜRGŐSSÉGI SORREND A Déli Krónikából arról értesültem a minap, hogy az egyik településünkön a pedagógusbérfejlesztést inkább a helybéli temető céljaira fordították. Elképzelhető, milyen áldatlan állapotok uralkodhattak abban a temetőben, ha ez ellen még a pedagógusok sem tiltakoztak. Biztos vagyok benne, gondosan mérlegelték, mi a fontosabb, temetni vagy tanítani, és a helyzet pontos ismeretében szabták meg a sürgősségi sorrendet. Ha ez a helység történetesen a régi Rómában vagy a mai Angliában lett volna, a polgármester a hozzászólását így kezdi: „Temetni jöttem Caesart, nem tanítani !" De mert magyarországi település polgármestere az istenadta, valami ilyesmivel győzhette meg az érdekelteket: „Emberek ! Tanítani kell, de temetni muszáj !” (TPJ) IKARUS 6 ZAJÁRTALOM ÁG... GAZDASÁG... GAZDASÁG. MENNYEI VALLOMÁS Hajnal óta szünet nélkül dörgött a menny, tüzes villámok cikáztak, az angyalok tízpercenként sírógörcsötkaptak, ráadásul Szent Péternek is kiújult a lumbágója. Egyszóval: randa egy nap volt odafönn, igaz, ezt előző este Aigner Szilárd megjósolta a televízióban ... Pentele harmadszorra már erélyesebben kopogtatott a nagykapun, sőt, köhécselt is hozzá egy kicsit. Ez utóbbi furfang nem is maradt sikertelen, ugyanis kisvártatva reszketős kulcscsörgés hallatszott odabentről. — Ki az már megint? — zárta sarkig Szent Péter a nyikorgó kapuszárnyat. — 1521002 0020 — mutatkozott be illendően Pentele. — No, ha már így alakult, nem bánom — tapogatta meg fájós derekát a kortalan agg. — Aztán ott lenn elvégezte-e határidőre az adóbevallását? — Képtelen voltam kitölteni azokat a fránya papírokat — koccantak össze Pentele térdei a beismeréstől. — Azaz, meg akarta úszni a személyi jövedelemadó befizetését — nyomkodta meg Szent Péter csontos mutatóujjával Pentele orrát, hogy az elég kemény-e. — Mert nagyon nem szeretném, ha az adóellenőrök minket izélgetnének maga miatt... — Hát még ide is feljönnek ? — fehéredett még tovább a friss örökéletű. — Repkednek azok ide-oda, mint a búbosvöcsök — enyhült meg az öreg, Pentele meglehetős fasorrát egyengetve. — Sehogyan sem tudtam megbirkózni azzal az ötszáztizenhat keresztkérdéssel — ugrottak helyükre Pentele érzékeny orrcimpái az iménti tesztelést követően. — Ami késik, nem múlik — irányította Szent Péter szelíden Pentelét a kapu melletti portásfülkébe, és kezébe nyomott egy töltőtollat. — Csupán egyetlen kérdésem lenne — csavarta le gyanakodva a tollkupakot Pentele. — Bátran, fiam, csak bátran — biztatta őt Szent Péter, miközben gyorsan bekapott egy Voltaren tablettát. — Nyugtasson meg ... Ugye, itt még nem vezették be a személyi jövedelemadót? —De bizony, hogy bevezették! Mi is megünnepeljük a Mennyei Vallomás Napját! — Adóbevallás idefenn? — vékonyodtak el Pentele lapátfülei. — Hiszen az angyalok ... — Itt sem mindenki angyal — emelte fel sűrűn használt mutatóujját Szent Péter. — Akadnak láthatatlan jövedelmek is? — AzÚr szeme sem láthat mindent — vonogatta vállait az öreg. — S aki esetleg itt sem képes hiba nélkül kitölteni az adóíveket? — Majd meglátod, fiam — sóhajtotta Szent Péter, és Pentele elé tolta a püspöklila papírokat ... • A forróság elviselhetetlen volt már a tornácon is. A kénköves füst éktelenül csípte Pentele szemeit, leértékelt inge a hátára tapadt. Hirtelen szőrös kezek taszították beljebb, a fortyogó üstök bugyrába... És ekkor Pentele hangosan röhögni kezdett! Ugyanis közvetlenül előtte, a legelső üstben az országszerte népszerű minisztériumi adószakértő rotyogott... W. B. JENSZKY FELEMELKEDÜNK Kupa Mihály: Türelem, már csak két év... Ludas Matyi: Két év? Szigorított?!