Lyukasóra, 2001 (10. évfolyam, 1-12. szám)
2001-10-01 / 10. szám
MIBŐL ÉLTEK AZ ÍRÓK? betegséget, ezt a tán legmodernebb és legveszedelmesebb lelki kórt tárgyaltam. Amelyet majd a ciklus harmadik számát képező regényben, a Fuiwiws-ban szélesebben festek (...) A Gányójulcsá-Ъап (...) a magyar népnek két véghatárát, a könnyűvérű, szilaj dohánykertészt és a csupa eszmévé tisztult nazarénust akarom bemutatni. Ezek között pedig a paraszt racionalitását, a gazdát". A baj csupán az, hogy regényeiben -e biológiai, szociológiai, pszichológiai tanulmányokban, ahogy írónk is szívesen nevezte műveit - a földolgozott anyag jórészt a munka végeztével is csak illusztráció marad. Németh G. Béla a késő pozitivizmus művészetfelfogásának gátló tényezőiről szólva kifejti, hogy Justhból épp a transzcendálás akarata, az egyes konkrétból az általánosba való átemelkedés, a pietas hiányzik.14 Vagy Márai Sándor megfogalmazásában: „látomás nem lesz az élményből"15. Justh Zsigmond halálos betegen is dolgozott. Utolsó művének kefelevonatát már Pekár Gyula és Malonyai Dezső felolvasásában tudta csak ellenőrizni. Párizsból Pallanzába, majd Cannes-ba utazott, itt érte utol a halál a „magyar szellem utazó nagykövetét" is, aki mindenütt otthon volt, de mindenütt kissé idegen. A „Világfi és magányos, könnyedén franciás és nehézkesen keleti"17 arisztokrata művészembert színházában temették el, s hármas (érc-, üveg-, fa-) koporsóban nyugszik. Életműve kibontatlan torzó. Források jegyzéke 1. Szinnyei Ferenc: Justh Zsigmond. Budapesti Szemle, 1918. CDLXXXXV. szám 372. (Mai helyesírás szerint). 2. Márai Sándor: A dandy és világa . Nő: Ihlet és nemzedék. Budapest, Akadémia Kiadó-Helikon Kiadó, 1992.194. 3. Halász Gábor: Fin de siécle: Justh Zsigmond. = Nő: Tiltakozó nemzedék. Összegyűjtött írások. Budapest, Magvető Kiadó, 1981.153. 4. Szinnyei i. m. 374. 5. Bori Imre: Varázslók és mákvirágok. Újvidék, Fórum Kiadó, 1979. 143. 6. Szinnyei i. m. 398. 7. Justh Zsigmond: A pénz legendája. Uő: A kiválás genezise. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969. 8. Németh G. Béla: Szemközt egy legendával. Justh Zsigmond epikája. Uő: Századutóról - századelőről. Budapest, Magvető Kiadó, 1985. 224. 9. Justh: Gányó Julcsa . Uő. i. m. 10. Uo. 11. Justh Zsigmond: Fuimus . Uő: i. m. 12. Németh G.: i. m. 228. 13. Kenyeres Zoltán: Justh Zsigmond naplója és levelei. Új írás, 1978. 6. sz. 115-116. 14. Németh G.: i. m. 232-233. 15. Márai: i. m. 197. 16. Kenyeres: i. m. 115. 17. Halász Gábor: Justh Párizsban . Uő: i. m. 346. További felhasznált irodalom Justh Zsigmond naplója és levelei. S. a. r. Halász Gábor. Budapest, Athenaeum Kiadás, 1940. Kozocsa Sándor: Justh Zsigmond parasztszínháza. Válasz, 1947.11. Réz Pál: Justh Zsigmond. Születésének századik évfordulójára. Élet és Irodalom, 1963.8. sz. Farkas Imre: Néhány kalász. Életünk, 1964. 6. sz. Szalatnai Rezső: Justh Zsigmond naplója = Uő: Arcképek, háttérben hegyekkel. Esszék és emlékezések. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969. Шletérzés Sárközi László 1 (Napjaink „költői" ellen) Ш Szegény vagyok: kilógott lábujjam a cipőből, majd egy barátom megszánt és adott olcsón egy gyári újat, s melyet kínaiak árultak; elvált a talpa, selejtes, mint az ország, hol olcsó a vér s munkástól herdált s vagyonukkal pöffeszkednek ocsmány, új uraink. Eltompult úr s fáradtság létem; ha van egy kis pénzem, kocsmák s pultjainál éhezem, a szabadság tébolyító mérgeit s mámorát nyelem: gyomrom epe és kusza vadság. S gyűlölködöm, mert meghal a morál nap mint nap bennem is és nézem kábán ökrök és bégető birkák táborát, s ahogy vágóhídra sodor, száján s szemén büszke tudattal: „Lám, csak hasznát veszik!" s nyelve túllihegi vágyát... Elég! nincsen értelme a sok marhát tollra tűzni; érzéketlen dúvad mind, mint én s nem értem az Ég irgalmát! Marczinka Csaba elölség melankóliája (Mohamed szultán monológja Hunyadi halálhírére, 1456 augusztus) Hát elölte a dögvész a gyaurt előlem - három héttel azután, hogy... Ide csönd! nem említem a gyalázatot, ahol a gyaur kardja úgy tarolt!... Most hogyan fogok elszámolni a magasságos Alláh színe előtt a rengeteg igazhitű holttal!... Igencsak beleköpött a kávémba eme vitéz gyaur... ez a... Hunyadi - nekem kellett volna felaprítani!... (a szultán ekkor könnyekre fakadott -fájt az elöltség melankóliája) 23