MAGYAR FIZIKAI FOLYÓIRAT - A MTA III. OSZTÁLYÁNAK FIZIKAI KÖZLEMÉNYEI 27. KÖTET (1979)

27. kötet / 1. sz. - TARJÁN IMRE: Köszöntő

1* KÖSZÖNTŐ TARJÁN IMRE az MTA rendes tagja Ebben az évben tölti be Szalay Sándor 70. életévét. Tisztelettel köszönti Őt ebből az alkalomból a magyar tudós társadalom. Egy gazdag életút figyelemmel kísérése érdekes és tanulságos még akkor is, ha a Magyar Fizikai Folyóirat ez ünnepi számában csak a leglényegesebb vonások átte­kintésére van lehetőség. Tanulságos ugyanis egy sokoldalú, alkotó egyéniség gondol­kodásának, a problémákhoz való hozzáállásának, egész életvitelének megismerése, de érdekes az áttekintés azért is, mert az életút korszakot is jellemez. Fölismerhetők az időszerű tudományos kérdések, kutatási irányok és lehetőségek, a műszaki és gaz­dasági fejlettség, a társadalmi igények, sőt következtetni lehet az általános tudomány­politikai és kulturális helyzetre is. Az adottságok és a környezeti hatások együtt alakítják ki a személyiséget, ezt példázza Szalay Sándor élete és pályafutása is. Szalay kifejezetten kísérleti kutató. A fizika iránti érdeklődését a családból hozta magával. Édesapja mellett a nyíregyházi gimnáziumban már a kisdiák olyan manuális készségre, experimentális élményre tett szert, amilyenekkel akkor a legtöbb fizikus tanárjelölt az egyetemi évek után sem rendelkezett. Tangl Károlynál szerzett doktori címet, majd több külföldi tanulmány­úton vett részt. Ezek közül különösen meghatározó volt további pályafutására az a 8 hónap, amit 1936-ban Rutherford mellett töltött el. Ezt követően 4 éven át Gyulai Zoltán tanársegédjeként Debrecenben működött az akkor még orvoskari fizikai inté­zetben. A fizika különböző területeit kutatták, de az experimentálás mint fundamen­tális kutatási módszer és mint a jó oktatás nélkülözhetetlen feltétele, közös szemléleti alapot biztosított a jó munkatársi, később pedig baráti viszonyhoz. 1940-ben szerzet­t egyetemi magántanári címet, és még ebben az évben nyert tanszékvezető egyetemi taná­ri kinevezést a debreceni intézethez a Kolozsvárra távozó Gyulai utódjaként. Ekkor vette kezdetét az ő vezetésével és aktív részvételével az a tevékenység, amely azután 1954-től egy jelentős tudományos intézet, a Magyar Tudományos Akadémia Atom­mag Kutató Intézete (ATOMKI) kifejlődéséhez vezetett. 1952-ben kapott Kossuth­díjat, 1953-ban lett az Akadémia levelező, majd 1965-ben rendes tagja. Számos más hazai és külföldi kitüntetés is jelzi munkájának elismerését. Ezek közül is kiemelkedik az 1978-ban kapott Állami Díj. E hazai viszonylatban úttörőek és nemzetközileg is értékesek voltak a 30-as évek végén elért kísérleti magfizikai eredményei, de kutatói és nevelői egyéniségének ki­bontakozása csak a felszabadulástól számítható. Egyes negatív vélemények ellenére 1947-ben kezdeményezte a hazai uránkutatást. Az irodalmi adatok szerint az elsők között észlelt szénben uránelőfordulást, és az összes hazai szénbányákra kiterjedő vizsgálata után sikerült a feldúsulás okát is felderítenie. Kimutatta, hogy a korhadó

Next