Pintér Jenő - Putnoky Imre (szerk.): MAGYAROSAN - NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT 7. évfolyam (1938)
7. kötet / 1-2. szám - Kazinczy Ferenc: Orthologus és neologus
VII. évf. 1938. január—február 1—2. szám MAGYAROSAN NYELVMŰVELŐ FOLYÓIRAT »Emlékezzünk régiekről.« ORTHOLOGUS ÉS NEOLOGUS. írta: Kazinczy Ferenc. A neologus a nyelvet szűknek s céljaira el nem készültnek találván, nem elégszik meg a szokottal, hanem mindazt, ami a beszédnek erőt s szépséget adhat, keresi s elfogadja. E végre az idegen szókat... kerüli; mert az idegen szó tarkít s elárulja szegénységünket s a nemzeti büszkeséget igazságtalanul alázza... Mit akar az orthologus? Neki az a jó, amit a szokás és a grammatika enged. Ahol nem lét szót a lexikonában, azt kívánja, hogy vagy az ismert idegennel éljünk s ez üdvösséges tanács, de csak néhol; vagy adjuk az ideát körülírások által, bár amit tisztán kellene, homályosan s amit teljesen kellene, csonkán s ez ritkahelyi üdvösséges tanács. Neki nem kell új szólás, mert az író nem ura, hanem őre, sőt szolgája a nyelvnek. Neki nem kell régi szó, mert felejtett szó; s ámbár íróinknak hálás tiszteletet érdemlő igyekezetei felelevenítették s azokat már most minden tartozik ismerni, ő kihányja nyelvünkből. Neki a környéki szó nem jó szó, mert magyar szó ugyan, de már most csak némely megyéinké s azért is egyszersmind, mert Baróti fel nem jegyzé felbecsülhetetlen Szótárjában, melyiket melyik megyéből vette... A nyelv olyan, mint az ég íve a maga egymásbafutó színeinek gyönyörű játékával. Elbontja a szép játékot, aki a színeket a magok nemeire akarja osztani. Hadd játsszák játékukat itt is a törvény, szokás, analógia, eufória, ízlés, régiség, újság, magyarság, idegenség, hideg józanság s poétai szállongás s hagyjuk a cirkalmot és líneát máshova... Minekutána mindeddig az orthologusok megtévedései felől szólánk, illő kimutatnunk a neológusok vétkeit is. Ilyen, midőn a magyar nyelv tökéletes tudása nélkül írni merünk s még a mestert játsszuk, ilyen, midőn felejtjük, mely nemben s az olvasóknak mely osztályához szólunk s ott, ahol elég volna tisztán, egyszerűen, csínnal szólani, tarka, csigázott, undokul cifra beszédet tartunk. Ilyen, midőn vadásszuk a xenologizmuszokat s a magyarizmus gyönyörű virágait elmellőzzük. Ilyen, midőn azt a dara-