Nemestóthi Szabó Béla – Ollé Vilmos (összeáll.): A cs. és kir. 12. huszárezred a világháborúban (Budapest, 1926)
II. RÉSZ
[41 A CS. ÉS KIR. 12. HUSZÁREZRED A VILÁGHÁBORÚBAN tűzben, gyalog bukdácsolva meneteltünk nyugat felé, mígegy kis erdő el nem takart az orosz tüzérség elől. Rendkívül mély és nehéz utakon át érkeztünk meg Balucsankába, sárban egy völgykatlanban fekvő kis hegyi faluba. Balucsinkán összezsúfolva együtt volt az 1. lovashadosztály, valamint a 10. és 13-ik közös huszárezred, itt maradtunk éjjel 2 óráig. Madarász főhadnagy az elesett Jászay Gábor főhadnagy helyett átvette a 6-ik század parancsnokságát. Élelmezésünk természetesen nem érkezhetett meg, így egy-egy rekvirált birkával láttuk el a legénységünket és a tiszteket. A helyzet Balucsankán tarthatatlan volt. Az oroszok már minden oldalról kezdtek szorongatni, a hat lovasezred a körülzárás veszélyének volt kitéve. December 23-án éjjel 2 óra 30 perckor riadó volt, ezután lóháton elvonultunk Królik Polski mellé, ahol mind a 6 huszárezred készenlétben maradt reggel 7-ig. Igen erős hideg, szeles és havas időnk volt. Reggel 7 óra 30 perckor az ezred lóról tűzharchoz leszállva Królik Polskitól északra fekvő 546. magaslati pontot szállta meg, hogy az ellenséget előnyomulásában feltartóztassa. Az oroszok azonban csak lovas járőröket küldtek előre, ezeket könnyű szerrel űztük el. Délután 4 órakor a 12-ik huszárezred Zawadka Rymanowskába menetelt, ahol szükségszállásokat foglaltunk el. — A Królik Polski-i állásban éjjelre Marinczer zászlós maradt a 3-ik század 30 lovasával. December 24-én reggel 5 órakor ezredünk visszamenetelt Królik Polskihoz s újra megszállta az előző napi állásokat, amig délután 2 órakor saját gyalogságunk fel nem váltott, innen Dabowára meneteltünk. Dakowán a 7., 9., 10. és 13-ik közös huszárezredekkel egyesülve egy darabig készenlétben álltunk lóháton, míg végre estefelé megkaptuk a beszállásolási parancsot Posada Jasliskára, ahol szűkösen és nyomorúságosan elhelyezkedtünk. A tisztikar egy kis piszkos ruthén parasztház faggyúgyertyával világított szobájában töltötte szent karácsony estéjét. Szűkös kis vacsoránk volt, bor nélkül, víz mellett, szótlanul üldögélt mindenki a szegényes vityillóban. Mindnyájunk gondolatai hazaszálltak a szeretteinkhez, kik lélekben szintén nálunk voltak e szent ünnepi estén. Lesújtón hatott reánk, hogy kénytelenek voltunk szép sikereinket lépésről-lépésre feladni és az orosz gőzhenger rettenetes nyomása alatt lassan ismét visszavonulni a Kárpátok felé. December 25-én karácsony ünnepén pihenőnk volt Posada Jaslcskán. Postát kaptunk, leveleket, csomagokat, sőt az élelmezésünk is javult. December 26-án Posada Jasliskáról visszavontak Laborcrévre, Magyarországba, ahol az oroszoktól teljesen kifosztott és elpusztított községben szállásoltunk be. Itt töltöttük el karácsony másodnapját. Az időjárás megenyhült, aminek nyakig érő sár lett az eredménye. Várady Szabó Nándor zászlós az 1. század egy szakaszával az 1. népfelkelő dandár, későbben a 128. gyalogdandár parancsnokságánál teljesített ezen idő alatt, részben Uzsok közelében, majd pedig a Baligródi műút vidékén, felderítő szolgálatot. A huszárok többször tüntették ki magukat, Várady Szabó Nándor zászlós pedig a nagy ezüst vitézségi érmet kapta. A nagyvonatunknak is nehéz napjai voltak, folytonosan ide- oda kellett menetelni, Homonimtól Laborcbérig, majd Tavarna, Mezőlaborc, Bukowskóra, azután ismét vissza Mezőlaborcra a tönkretett, sáros mély utakon. Parancsnok : Steinfeld István zászlós volt. ÁTTEKINTÉS a 3. hadsereg általános helyzetéről 1914 november 16-tól 1915 január 20-ig (Második orosz betörés Magyarországra). Krautwald altábornagy csoportja utóvédharcok között 1914 december 15-én este elérte a Ciznától délre fekvő szoros magaslaton előkészített állást, mely ellen 16-tól 20-ig túlerős orosz gyalogság (12. szibériai lövészhadosztály) intézett sokszoros rohamot. Váltakozó, ide-oda hullámzó harcok után, az egyenlőtlen küzdelem kilátástalan folytatásának elkerülése végett, Krautwald altábornagy elhatározta magát a lépésről-lépésre való kitérésre Homonna felé. Homonnától északkeletre kellett volna Krautwald altábornagy csoportjának újra ellenállást kifejteni. Báró Karg altábornagy csoportjának pedig a feladata a következő volt: a XXIV. orosz hadtest ellen előretörni, hátba és oldalba támadni, igy Krautwad altábornagy csoportján könnyíteni és ezzel együtt a VII. hadtestet, mely von der Lüke Nándor nemes Köhler Ernő