Julier Ferenc: A Magyar Szemle könyvei 7. A világháború magyar szemmel 1914-1918
1915: A KÖZPONTI HATALMAK EGYSÉGES TÁMADÁSÁNAK ÉVE - BESZARÁBIA
BESZARÁBIA Szerbia katasztrófája Oroszországot is megmozdulásra bírta. Nem menthette meg Szerbiát, de iparkodott a Balkánon teljesen megrendült tekintélyét megerősíteni azzal, hogy ellenünk győzelmet arat. A franciák és az angolok is sürgették, hogy valamilyen katonai sikerrel iparkodjék az elkedvetlenedett Romániát felvidítani. Az orosz fővezérlet ugyan Románia katonai erejét nem sokra értékelte, de a vázolt okokból elhatározta magát arra, hogy arcvonalunknak a román határra támaszkodó déli szárnyát — Pflanzer-Baltin seregét — megtámadja. Erősítéseket küldött az orosz arcvonal déli részét vezénylő Ivanovhoz, aki ezt a részt négy seregre — északról dél felé Bruszilov, Saharov, Cserbacsev, Lecsicki — tagozta. Utóbbi kapta a feladatot, hogy Beszarábiában, a Pruth és a Dnyeszter között, arcvonalukat törje át és Czernowitzot foglalja el. December 24.-én kezdte meg Lecsicki a támadást. Ehhez csatlakozott december 29.-én Cserbacsev támadása a Strypa-menti állásunkra, ahol Pflanzer-Baltin balszárnya volt állásban. A nagy hevességgel dúló csata 1916 január 7.-ig tartott, majd január közepén a beszarábiai határon újra fellángolt, ahol Lecsicki még négy nagy rohamot intézett. De Pflanzer-Baltin, akihez Conrad az arcvonal többi részéről, Bőhm-Ermollitól és Linsingentől erősítéseket (köztük 2 honvéd és 1 huszár hadosztályt) küldött, az orosz támadásokat visszaverte. Ebben a védőharcban a magyar honvédek különösen kitűntek. Az „újévi" csata ugyan a mi győzelmünkkel végződött, de feltűnő volt, hogy az orosz tüzérség óriási lőszerpazarlással készítette elő és kísérte a támadást és hogy az orosz tömegek nagy lendülettel rohanták meg állásainkat. Ez azt árulta el, hogy a gorlicei hadjárat és az ezt követő üldözés alatt észlelt lőszerhiány már megszűnt és hogy az orosz gyalogság a gorlicei csatavesztés minden utóhatását kiheverte.