Julier Ferenc: A Magyar Szemle könyvei 7. A világháború magyar szemmel 1914-1918
1915: A KÖZPONTI HATALMAK EGYSÉGES TÁMADÁSÁNAK ÉVE
HARMADIK FEJEZET 1915: A KÖZPONTI HATALMAK EGYSÉGES TÁMADÁSÁNAK ÉVE AZ 1914. évben végzett támadó hadműveletek sehol sem jár latak döntő eredménnyel, hanem csak az erőelhasználó-IL. judásnak minden számítást fölülmúló mértékével lepték meg a hadvezetőségeket. Ez az elhasználódás az év vége felé minden hadszíntéren kikényszerítette a szembenálló felek megpihenését és erőgyűjtését. Úgy tűnt fel, hogy az első hadiév mérkőzései csak az erők kiegyensúlyozását hozták létre. Kétségtelen volt, hogy ha a háború hasonló módon folyik tovább, akkor annak befejezése a küzdő felek végkimerüléséig, azaz még igen hosszú időre kitolódik. Az idő azonban csak az ántántnak jelentett előnyt. Kiéheztethette a tengertől és a semleges külföldtől elzárt központi hatalmakat. Anglia kifejleszthette teljes haderejét. Az ántánt a maga oldalára vonhatta Olaszországot és Romániát. Ez a hadihelyzet elsősorban a központi hatalmak katonailag erősebb tagjától, Németországtól, követelte meg, hogy a háború gyors befejezésére valamilyen jó haditervet forraljon ki. Az 1914. év hadi eseményei, helyesebben a monarchia seregeinek nem éppen szerencsés hadakozásai azt mutatták, hogy már csak a német haderő képvisel olyan lökőerőt, amellyel az ellenséges gyűrű szétfeszítését, döntő sikerre való kilátással, meg lehet kísérelni. Csak a német haderő arathatott — akár nyugaton, akár keleten — döntő győzelmet. De a német haderő erőteljes alkalmazására hivatott Falkenhayn képtelen volt valamilyen nagyvonalú elhatás