A világháború története 1914-1918, 4. kötet

A nyugali front forgópontja

kacagó teli hold. Egyaránt barátja franciának és németnek­ Ezüstös fénye végigömlik a csatamezőn és olyan világosságot áraszt, hogy min­den mozgást világosan lehet látni. Senki sem mozdul ki az árkokból. Majd ha eltűnik a hold és eloszlik a ködben fénye, akkor kell vigyázni ! Egyelőre barátságosan futja égi pályáját a teli hold, mint valami óriási labda — a fenyőfák csúcsai és az aisnepark­ magaslatok hóborította vonalai fölött. És egyre magasabbra emelkedik éjszakai kísérőnk zenit­pontja felé, úgyhogy már bele tud nézni a lövészárkokba is. Hideg fénye ott villog az előre­szegzett szuronyok acél­ján. Az őrök kifelé néz­nek, néhányan alszanak a lövészárok mélyén, egyesek fájdalmasan kö­högnek, egyesek felkelnek és cigarettára vagy pi­pára gyújtanak. Az éjszakai hideget megérzi minden tagunk. A holdfényben kéken ra­gyog a hó. Hasító, éjsza­kai szél zörgeli meg titok­zatosan a fákat és bokro­kat. Egyébként minden csendes, akárcsak a siva­tagban. A hold hegycsúcs­ról hegycsúcsra halad és múlnak az órák. Milyen hosszú is az éjszaka ! A hold lebukik egy fenyőerdő mögé és körülöttünk minden sötét­ségbe borul. Kísértetszerűen jelenik meg a köd és elárasztja az egész vidéket. Ülök­ a német roham órája. De semmi sem mozdul. Az éjszaka sötétjében mintha megvakulna a szem. És ebben a kísérteties bizony­talanságban kell harcolni a katonának, még ha nem is látja az ellen­séget ... Horkolva alszanak a franciák a pihenő fedezékekben. A figyelő örök mozdulatlanul állanak a lőréseknél. Az árkokban fagyosan topog­nak az ébresztő őrszemek. És odakünn óvatosan, lépésről-lépésre, az Fogságba került francia századost hallgatnak ki a német tisztek. A szakállas francia tiszt „vigyázz” ” állásban várja a kérdéseket

Next