A világháború története 1914-1918,7. kötet
Az ántánt balszerencséje
A keleti helyzet kialakulása kioltotta a remény utolsó szikráját is. Bulgária a központi hatalmak oldalára állott. Görögország és Románia nem adta föl semlegességét. Azonkívül Oroszország még mindig képtelen volt hadsereget küldeni a Dardanellák ostromához, Olaszország pedig nem is szándékozott ebbe a harcba beavatkozni. Ebben a szerencsétlen helyzetben nem lehetett mást tennie Angliának és Franciaországnak : abbahagyták a Dardanellák ostromát. December 19-én éjszaka az Anaforta-öbölben és a Kap-Suvlánál behajózták a Gallipoli földjén partraszállt angol-francia haderő északi csoportját, január első hetében pedig a Teke-Burunnál és Szeddil Balénál partraszállt déli csoport is elhagyta Gallipoli földjét. Hatalmas köd ülte meg ebben az időben Gallipoli-félszigetét és tengerpartjait. Főként ennek köszönhették az angolok és franciák újabb nagyobb veszteségek nélkül elmenekülhettek a földdarabról, melynek néhány partszegélyéért annyi véres áldozatot hoztak. A visszavonulást kitűnően hajtották végre a franciák és angolok. Legalább ezzel dicsekedhettek ... Ez a „siker" azonban nagyon gyönge súllyal esett annak a mérlegnek a serpenyőjébe, amelynek másik serpenyőjébe a következtő veszteségi tételek nehezedtek : kétszázezer ember, tíz nagy csatahajó, egész sereg kisebb hajó, mérhetetlen mennyiségű muníció, 5 milliárd frank költség . . . Nagy kudarccá vált a Dardanellák ostroma, ez a nagyszabású, kitűnő elgondolású, nagy politikai és hadviselési célokat szolgáló antantvállalkozás, amelyet azonban az erők elégtelensége miatt nem tudtak a hiába hozott, nagy áldozatok árán győzelemre vinni. A török hadsereg, amely Simon von Sanders tábornok vezetése alatt állott, a német-török haditengerészettel együtt világraszóló diadalt aratott. A török hősiesség és a német vezetés csodákat művelt. A központi hatalmak hadi dicsősége a zenitjén állott. Az antantot a balszerencse üldözte. Dúló csaták Gallipoli félszigetén (ősz végén végső erőfeszítést tettek Hamilton tábornok csapatai, hogy behatoljanak Gallipoli-félsziget belsejébe. Ekkor tomboltak a borzalmasan véres anafortai harcok, amelyekről az angol Daily Mail haditudósítója a következő képet adta : . . . „Az ausztráliaiak fanatikus dühhel rohantak előre. Mögöttük új és új sorok. A drótakadályokat elvágták, miközben százan és százan