A világháború 1914-1918, 9. kötet

I. AZ ÁLTALÁNOS POLITIKAI ÉS KATONAI HELYZET KIALAKULÁSA 1915 TAVASZÁN ELŐBBINEK BEFOLYÁSA A KATONAI ELHATÁROZÁSOKRA.

gyöngült, hogy nem is gondolhatott a határfolyók mögé visszavonult a. m. csapatok megtámadására. A téli árvizek egyébként is oly hatal­mas akadállyá duzzasztották a Dunát, Szávát, és Drinát, hogy Jenő fog. 1915 januárban nemcsak hogy készséggel megfelelt a hfp. két hadtest leadására vonatkozó kívánságának, hanem valamivel később egy harmadik hadtestet is felajánlott. Utóbbi hadtestnek februárban történt elszállítása után csak két hadtest, néhány önálló hegyidandár, valamint Lsz.- és nrk.-alakulatok maradtak a balkáni hadszíntéren. A rendszeresen történő pótlás azonban annyira megnövelte ezek állományát, hogy március végén a Monarchia délkeleti határainak megvédésére 230.000 puska, 2400 kard, valamint 350 tábori és 850, részben elavult mintájú nehéz löveg állott rendelkezésre. Gyalogságból ugyanannyi, mint amennyi a Kár­pátokban az o. m. 3., 2. és a 3. Déli hadseregben együtt volt. Egy másik ok, amely a balkáni hadműveletek újbóli megkezdése ellen szólt, az olasz kérdés rendkívüli kiéleződése volt. Olaszország a háború első hónapjaiban tanúsított barátságos semlegességi politikáját 1914 végén megváltoztatta.­) 1915 január­ban semlegességéért már „kárpótlásokat" kért, de már előre elutasí­totta a Balkánon nyújtandó területátengedések esetleges terveit. Az o. m. külügyi kormány (már Burián br.) a hadvezetőséggel egyetértve húzta-halasztotta a tárgyalásokat, abban a reményben, hogy a hadihelyzet változása az olasz igényeket csökkenteni fogja. A téli és télutói harcok a Kárpátokban azonban nem hozták meg a remélt kedvező fordulatot. E­közben Németország olyan irányban kezdett a Monarchiára hatni, hogy engedjen az olasz követeléseknek. Azt remélte, hogy egy keskeny osztrák határterület átengedésével lehetséges lesz Olaszországnak legalább is jóakaratú semlegességet biztosítani. Olaszország előtt sem titkolta, hogy nem ellenzi a követe­lések egy részének teljesítését. Ezzel az olasz igények még nőttek. Március elején a Monarchia már hajlandó lett volna némi osztrák területet Olaszországnak átengedni, ha ezzel jóakaratú semlegességét biztosítja. Az olasz kormány azonban időközben az Antant-hatalmak­nak ajánlotta fel szövetségét. Olaszország elfordulásával a többi semleges állam — Románia, Bulgária és Görögország — megnyerésének reménye is csökkent. Főleg Románia igazodott Olaszországhoz. Románia a háború előtt a Monarchiával — a hármasszövetségen kívül kötött katonai jellegű szerződés alapján —­ barátságos viszony­ban volt. A háború kitörésekor azonban Olaszországhoz hasonlóan Románia sem akart szerződésszerű kötelezettségének eleget tenni, hanem egyelőre látszólag jóindulatúan semleges maradt. Ez a „hiva­talos" álláspont azonban nem gátolta abban, hogy háborús előkészü­leteket ne tegyen, bár még maga sem tudta, hogy milyen irányban fog beavatkozni. A trónváltozás után az Ausztria-Magyarországgal !) Bővebb ismertetését lásd V. rész, 674. old.

Next