A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 1. A-GY (1967)

C - cigaretta - cigere - cigi - cigle - ciha

cigaretta 430 kat lenézték és szinte kirekesztették a társa­dalomból. EtSz. 1: 668 cigány a.; O. Nagy: Mi fán terem? 47®; Beke: Nyr. 71: 117; Zolnai B.: NytudÉrt. 38. sz. 201. cigaretta 1856: „megengeded, hogy . . . cigarette-re gyújtsak" (Szépirod. Alb. 16. NSz.); 1860: cigarettet gr. (Degró A.: Örd. eml. 1­ 9: NSz.); 1879: cigaretta-papirost (Sasvári Á.: Bakalev. 24: NSz.); 1895: cziga­ret (Reviczky Gy.: Költ. I. 107: NSz.); 1899: czigaretli (Krúdy Gy.: Ifjúság 85: NSz.); — czigeredlit gr. (MNy. 1: 407); cigaréta, cigar­éta, cigaretta, cigaretta­, ciga­rita, cigárita, cigereta, cigereta, cigeretta, cige­retta, cigerita (VMTsz.). J. 1856: 'Zigarette'­­ (1. fent). — Sz. Azik 1895: czigarettázott gr. (Gárdonyi G.: Pöhölyök 107: NSz.), de vö. 1877: cigarettezve sz. (Tóth B.: Emlékek 43: NSz.) II cigi 1898: „cigi, czigáró, cziga­retta kicsinyítése" (Dobos). J: 1898: 'ciga­retta, Zigarette' (1. fent). — Sz: Sz 1898: cigizni sz. (Dobos). A cigaretta német eredetű; vö. ném. Ziga­rette, R. cigareto, segarrito, cigarretas, cigari­tos 'cigaretta, szivarka'. Ez a fr. cigarette 'cigaretta' átvétele, mely a fr. cigare 'szivar' kicsinyítő képzős származéka. A fr. cigare a végső forrásában tisztázatlan sp. cigarro­­ua.' szóra megy vissza. A fr. cigarette bekerült számos európai nyelv szókészle­tébe; vö.: ang. cigarette; ol. cigaretta; cseh cigareta; or. cueapéma: 'cigaretta'. — A magyar alakváltozatok közül az e szóvég franciás (németes) írásmódot, a t(t) szó­vég pedig franciás (németes) ejtésmódot tük­röz , az a szóvég alakulására vö. flinta, vatta stb. A cigaretti~ cigaredli egy baj.­osztr. zigaretti kicsinyítő képzős alakból való. A cig­ár- szókezdet mintája a R. cig­áré, cig­ár­e 'szivar' (­ ném. Zigarre 'ua.'^ fr. cigare 'ua.') lehetett (vö. 1877: Ágai A.: Porzó tárca 1: 15. NSz.). — A cigi játszi szóképzéssel keletkezett; vö. direktor : E­diri stb. Lunitzer—Melich: DOLw. 78; Heves: Nyr. 31: 43; EtSz. ® ; Tolnai: Szily-Eml. 85; Szóf Sz. (Corominas: Dicc Crít Et. 1­ 798 cigarro a.; Duden Etym. 782; Bloch—Wart­burg: Diet Et Fr.4 133.) cigere 1767: „Cindalismus . . . Tzigere játék" (PPB. Cindalismus a.); 1784: „tzigere (tsürközni, tzigerézni; játék­ neme.)" (SzD. 90); 1838-45: cigére (MNyTK. 107. sz. 15); 1845: Czigle (Gáspár J.: Erd. Tájsz. 4: NSz.) ; 1880: ciglijével gr. (Balázs S.: Tarka kép. 2: 123: NSz.); 1884: czikle (P. Szathmáry K.: Munkácsy 5: NSz.); — cigere (MTsz.). J: 1. 1784: 'bige; Spatzeck'fl. fent); 2. [cigere] 1809: 'hímvessző (gyereke); männliches Glied (eines Kindes)' (Simai Kr.: VSzót. 1: 187. NSz.). Ismeretlen eredetű. A cigere talán egy *cigre alakbeli gr feloldásával jött létre. A cigre alak is a *cigre változatának fogható fel; vö. ökrend~ ökrend. A cigre ^ cikle vál­takozásra vö. tégla tégla. — A 2. jelentés hasonlóságon alapuló alkalmi névátvitel eredménye.­­ Az a feltevés, hogy a szó a cigle 'fűzfa, fűzfavessző' változata, aligha valószínű. E feltevés szerint a szó a cigere-, cigle- cikle-­játék (tkp. 'fűzfából készí­tett játékszer') összetételből vált volna ki. Ennek azonban ellene mond az, hogy bige készítésére csak valamilyen keményfa alkal­mas. — Nyelvjárási szó. Pais: MNy. 10:­69; EtSz. 1: 671 cigere a., 1: 672 3. cigle a.; Gáldi: Szóth­. 514. cigi 1. cigaretta cigle 1358; Cegleed sz. hn. (Csánki 1: 21); 1862: „Cziglevessző . . . Öntéseken hirtelen felsudaradzó vékony piros vessző, melyből kasokat, s finomabb kosarakat kötnek . . . Hihetőleg ugyanaz, mi a csigolyavessző, az­az csigolyafűzből való vessző" (CzF.); 1872: „Czigle: sárga fűz" (Nyr. 1: 232); 1893: cégiém­ (PallasLex. 4: 220). J: 1358:? 'parti fűz; Uferweide­­ kosárfonó fűz; Korbweide' (1. fent), 1862: 'ua.' (1. fent). Valószínűleg magyar nyelvi fejlemény: a csigolya2 'fűzfa' szóból vagy ennek előzmé­nyéből alakulhatott. Egymáshoz való vi­szonyuk azonban nincs egészen tisztázva. — A csigolya2 szótól független ugor egyezte­tése és szláv származtatása téves. — Nyelv­járási szó: CzF. cziglevessző a. ® ; Sebestyén Gy.: Ethn. 8: 346; Pais: MNy. 10: 68, 192, 11: 315; MNyTK. 50. sz. 27, I. OK. 7: 110®; EtSz. 1: 672 1. cigle a. ® ; Gombocz: Jel­. 48; N. Sebestyén: NyK. 52: 310.­­ Vö­ csekle, csigolya 2. ciha 1752: „Egy diktás vánkosom . . . cziháját a feleségem lehúzta" (Irtört Közl. 1 : 162); — ciha (MTsz.). 1: 1752. 'párna-, dunyhahuzat; Kissen überzug | párna-, duny­hatok; Inlett' (1. fent). Német eredetű, talán szlovák közvetítés­sel; vö. déli ném. Zieche 'párna-, dunyha­huzat'; — vö. még szik. N. cicha 'ua.' (Ber­nolák 1: 280). A németből való a cseh cicha 'ua.'; f.-szerb cycha 'ua.' is. A német szó végső forrása a gör.­­Wjxrj 'tartó, tok'; ez utóbbira megy vissza a m. téka is. — Azt a feltevést, hogy a dunántúli—tiszántúli ciha a szlovákon át került volna át a német­ből, csupán a szóvégi a látszik támogatni. Valószínűleg azonban német jövevénysza­vainknak ahhoz a csoportjához (cérna, kály­ha, párta, példa stb.) tartozik, amelyben a szóvégi a hanghelyettesítéssel keletkezett a mormottán ejtett szóvégi német d-ból ciha

Next