Gerhardt Károly: A gyermekbetegségek tankönyve - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 18. (Pest, 1872)
kétségkívül a legszükségesebb kívánat a helyi kórisme következetes megállapítása. Álláspontunk továbbá kiválóan kórodai, tehát olyan, mely ép úgy kerüli a bonctani ritkaságok felsorolását, mint a nem életképes vagy minden kezeléssel dacoló korcsképződések leírását, melyekkel néha a gyermekkorok mezejét szokták felékesíteni. Főfigyelmünket ez okból azon betegségekre irányoztuk, melyek gyakoriságuknál fogva egy kerek kórképet szolgáltatnak, míg egyéb kórok, melyek csak ritkán vagy épen nem szolgálnak kórismei vagy kezelési tárgy gyanánt, csak röviden vagy épen nem lettek felemlítve. Ezen módon nemcsak a gyakorlati igényeket hiszszük kellően kielégíteni, hanem egyúttal a belbetegségek legvonzóbb és legtudományosabb részét, mely az egyes kórjelek bonci leletek alapjáni magyarázatát tűzte ki feladatául, a legkiválóbb Színben tüntethetjük elő. A bonci folyamatok egyedüli ismerete orvosi célokra elégtelen, a kórképek csupán kórjeli összeállítása szintén hiányos, noha másrészről sajnosan oly példákat is ismerünk, hol nagyszámú bonci és kórodai tapasztalatok egy és ugyanazon szerzőtől, mindenki összefüggés nélkül állitattak össze. Ezen után ugyan egyes kórjelek gyakoriságának bizonyos közép számértékét képesek leszünk egy meghatározott kórnemnél kimutatni, de az okozatok megítélése körül, melyek egyes kórjelek létrejöttét előidézik, épen nem nyerünk felvilágosítást, s igy a kérjelek számszerinti, de nem észszerű értékesítését érnék el. A mi az utóbbi évtizedek alatt kórisméi és gyógytani téren a különös kórtan mezején meghonosült, okkal-móddal azon különös szakra is, melyet tárgyid választank, átvihető. Nemcsak az eltérésekre, hanem azon hasonlatokra is figyelmet kell fordítanunk, melyet a kóros folyamatok különböző kórbaii gyakoriság, okozat, lefolyás és kimenet tekintetébenmutatnak. A betegségek kezelésénél, mely a közönségesebb alakok nagyobb számánál már többé-kevésbé egyszerű és