Lőri Ede dr.: A garat, gége és légcső elváltozásai az emberi test különféle betegségeinél - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 48. (Budapest, 1885)
IV. A vérforgás szerveinek betegségei
1. SZÍVBUROKLOB. 47 dudorodásai által is gyakoriak. Lieuland, Gooch (lásd E. Gurk Ueler die Cystengeschwülste des Halses. Berlin, 1855.) és mások a légcsőnek a pajzsmirigy burkonya által való átfúródásait észlelték. A légcsőnek a golyva által okozott nyomástól származó szűkülete az esetek nagyobb számánál rendkívül idült lefolyású. Közbelépő bonyodalmak következtében gyakran lépnek fel ugyan rosszabbulások, ezek azonban megfelelő kezelés mellett legtöbbnyire ismét megjavulnak. Azt hiszem, hogy a legtöbb orvos, ki már hosszú idő óta működik, ismer olyan betegeket, kiknél a légcső nyomás okozta szűkülete már egy, sőt több évtized óta majdnem változatlanul fennáll. Teljes gyógyulás e bántalomnál ép oly ritka, vagy még ritkább, mint tisztán csak a golyva okozta halál. A jódkészítmények belső vagy külső használatával, sőt még a mirigy állományába való fecskendezésével is az összenyomás okozta szűkületnek csak megállapodását vagy részbeli kisebbedését érjük el. A golyva nagyságának csökkenése nem áll egyenes arányban a szűkület javulásával, az előbbi rendszerint sokkal jelentékenyebb. A pajzsmirigy kiirtásának értékéről a különböző gégeorvosok és sebészek véleményei még igen szétágazók. E szűkületek kezelésénél a bonyodalmak is tekintetbe veendők. A golyva bővérűségénél vagy mutatkozó lobosodásánál a betegnek az ágyban kell maradnia, a mellett hideg borogatásokat vagy helyi vérvételeket kell alkalmaznunk. A gégének vagy a légcső szűkület fölötti részének hurutjánál elsősorban a hurut kezelése foganatosítandó. A pajzsmirigyben levő azon tályogoknál, vérömléses góczoknál, vagy bárkonytömlőknél, melyek életveszélyes tüneteket okoznak, ezeknek mielőbbi megnyitása eszközlendő. A további kezelés a sebészet szabályai szerint történik. IV. A vérforgás szerveinek betegségei. 1. Szívburokláb. Bäumler (Deutsches Archiv für klinische Medizin 1867.), Riegel és mások észlelték az egyik vagy mindkét hanghúrnak bénulását, melyet a szívburoklob izzadmánya okozott. Riegel azonkívül még a légcsőnek összenyomását is észlelte szívburokbeli izzadmány által. A hanghúrhüdés úgy jó létre, hogy a szívburokbeli izzadmány