Charcot J. M.: Előadások az idegrendszer betegségeiről 3. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 57. (Budapest, 1889)
Első előadás. Megnyitó
3 egyedüli tárgyát. Ama szolgálat, melyet a tanulás és oktatás érdekében ezen feltételek mellett nyújthat, nem becsülendő kevésre. A klinikai típusok számos példája áll a szemlélő rendelkezésére, melyek lehetővé teszik a kórképnek különféle stádiumban való áttekinthetőségét, mivel ama hézagok, melyeket az idő ezen vagy azon csoportban üt, csakhamar kitöltetnek. Szóval bőségesen ellátott élő pathologiai múzeum birtokában vagyunk. Jól lehet a bántalom kezdeti tünetei sokszor hiányzanak is, de e helyett alkalmunk nyílik a bonczoló asztalon kutatnunk amaz elváltozásokat, melyek az életben hosszú időn át és gondosan megfigyelt tüneteknek megfelelnek. Mindenki elismeri azon határozott befolyást, melyet a Koncz-klinikai módszer által vezetett mikroskopicus vizsgálatok az idegkórtan haladására gyakoroltak. Másrészt azonban a helyzet gyenge oldala sem hagyható figyelmen kívül. A betegápoló intézetbe rendszerint csak az igen kifejezett, gyógyíthatlanoknak nyilvánított esetek vétetnek fel; a könnyebbek, kevésbé kifejezettek hiányzanak. Itt nem lehet ama finom tüneti árnyalatokat megtanulni, melyek bizonyos idült bántalmak kezdetét elárulják. Lehet-e reményünk továbbá a gyógyulásra vagy javulásra, ha a bántalom évek hosszú során gyökeret vert a szervezetben és a megfelelő gyógymódokkal daczolt ? Ezen hiányok egészen ismeretesek voltak. Segíteni véltek rajta az által, hogy a kórház kapuja előtt ingyenes gyógykezelést (ambulantiát) rendeztek be. Ott lehetett reménylem, hogy nagy számban fognak jelentkezni ama chronicus betegek, kik nem vehetők fel mindig a városi kórházakba és mindenesetre nem részesülnek állandóan állapotuknak megfelelő kezelésben. Ezen várakozás teljesült. Az ambulantia (consultation externe) közel két éve működik és nagy számban találhatók fel ott amaz esetek, melyek tanulmányaink speciális irányánál fogva bennünket érdekelnek. Többször lesz alkalmam önöknek oly betegeket bemutatni, kik e ház ambulantiáját keresik fel. Őket nem bántja az ilyen klinikai demonstratio, mivel tudják, hogy minél nagyobb érdeklődéssel és gonddal vizsgáltatnak meg, annál inkább nőnek gyógyulásuk vagy javulásuk hancsai. Az ambulantia, úgyszólván mint logikai kiegészítés, a kórházban egy osztály berendezését kívánta, melyre a tanácsért kívülről jövő betegek egy időre felvehetők legyenek. Gyakran kértük ezen újítást,de fundamentális nehézségekre bukkantunk. 1*