Dolgozatok Purjesz Zsigmond negyedszázados tanári müködésének emlékére - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 95. (Budapest, 1906)
Negyedszáz évben hirdetted szóval és tettel az emberszeretetet, mint az orvosi tudomány és orvoslás művészetének erkölcsi alapját. Tudásunk fejlesztésében tevékenyen részt veszesz, mások munkájából felveszed azt, amitől emberszereteted gyakorlására szilárdabb, biztosabb alapot remény lesz. Az orvosi tudományt és haladását szereted, mert az emberiség szenvedéseire izt nyújtó balzsamnak újabb és újabb forrását nyitja meg. Szeretetet vetettél, szeretetet aratsz az embereknél, kiknek szenvedését tudásod és orvoslásművészeted enyhíti és az egészséget visszaadja; tanítványaidnál, kiknek tanításod biztos útmutató az élet ösvényein; tanártársaidnál, kiknek munkálkodásod serkentés az együttműködésre. Ez a szeretet vezérel, amidőn a kolozsvári egyetemen eltöltött negyedszáz év alkalmából hálás, tisztelő tanítványaid és tanártársaid felkeresünk és üdvözölünk. A te csendes munkálkodásod, amely a hangzatos szólásformákban történő ünneplésnek zaját kerüli, a hála és szeretet tömeges megnyilatkozása elől kitér, mutatja nekünk az utat, mélyen haladva. Hozzád méltóan fejezhetjük ki tiszteletünket, ragaszkodásunkat és szeretetünket. A munkást megörvendezteti, ha vannak munkatársai, a tanárt büszke öröm töltheti el, ha tanítványai sorából állanak elő munkatársai. A munkástanár példaadását követjük, amidőn tanítvány és tanártárs ez alkalomból az orvostudomány legkülönbözőbb kérdéseit tárgyaló egy-egy közleménnyel jelenik meg Előtted. Mindnyájunkban megvolt a becsületes szándék, hogy nyomdokaidban