Verebély Tibor dr.: Sebészklinikai előadások 1. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 123. (Budapest, 1930)
XXII. A nyálmirigyek betegségei
A nyálmirigyek betegségei 267 d) Sialodochitis chronica. Két alakja van, amelyek csak bonctanilag különböznek egymástól, klinikailag és aetiológiájukban azonban egyformák: 1. a sialodochitis chronica fibrinosa nyálcoliás rolhamokkal jelentkező betegség, amelynek oka ismeretlen. Talán párhuzamba helyezhető a colitis mucosával és az asthma bronchialeval; nevezik is asthma parotideumnak. A roham kiváltó oka az étkezés; amikor a nyálelválasztás megindul, erős görcs közepette megakad a nyál kiürítése; a szájmozgatás lehetetlen, a száj tátva marad. A parotison, vagy submaxillarison gyorsan fokozódó duzzanat jelentkezik erős feszülés érzésével. Masszírozásra, de anélkül is a Stenon-vezetékből egyszerre fűszerben elágazó rostonyatömeg buggyanik ki, amely a kivezetőcsőnek valóságos öntvénye. Utána megindul a nagymennyiségű zavaros nyál kiömlése, miközben a daganat hamarosan lelohad. 2. A siabodochitis chronica purulenta tünetei megegyeznek az előbbiekkel, csakhogy a vezetéket nem rostonya zárja el, hanem besűrűsödött geny, amelynek kinyomása után nem nyál, hanem állandóan geny omlik elő. Mindkettőnek kettős következménye lehet. Hosszabb ideig fennálló gyulladás következtében a nyálmirigy szövete megkeményedik (sialadenitis indurativa) és a Küttner-féle daganathoz hasonló kórkép fejlődik ki. Megismétlődő rohamok folytán viszont a kivezető csövek kitágulnak, aminek levegődaganatszerű kép (pneumokele parotidis, vagy submaxillaris) lehet a következménye. A kitágult, tátongó kivezető csőbe levegő szorul, amitől az hurkaszerű képletté lesz, amelyből nyomásra élénk pattogással tolul ki a levegő. A bajnak biztos kezelése ezideig nincsen. A rostonyás alaknál megkíséreltek belsőleg jódot, asthmolysint. Előrehaladott, makacs esetben szóba kerülhet a műtét is. A submaxillarison legokosabb a mirigyet eltávolítani. A parotis kiirtását a facialis esetleges sérülése igen megnehezíti. Ezért itt éppúgy, mint a levegődaganatnál megkísérelhetjük a vezeték kipraeparálását, s új helyre ültetését abból az elgondolásból kiindulva, hogy a roham megismétlődő fertőzés eredménye, amit a vezeték túlságosan egyenes lefutása miatt a baktériumok könnyebb bejutása okoz. A műtét aránylag könnyen elvégezhető, eredménye azonban nem teljesen megbízható. 2. A nyálmirigyek gümőkórja. Az a régebbi felfogás, hogy a nyálmirigyek gümőkórral szemben mentesek, tévesnek bizonyult, bár kétségtelen, hogy a gümőkór e mirigyekben feltűnően ritka. A fertőzés történhetik a vezetéken át (ascendálva) olyan egyéneknél, akiknek nyála gümőbacillusokkal telt, s akiknél valamilyen okból nyálpangás van jelen. Ezt állatkísérletek is beigazolták. Történhetik a fertőzés haematogén úton is (descendálva), továbbá oly módon, hogy a nyirokcsomóknak, amelyekkel a parotis és a submaxillaris szoros bonctani viszonyban vannak, a gümőkórja átterjed a nyálmirigyre. A nyálmirigyek gümőkórja két alakban jelentkezik. A mirigyben göbök támadhatnak, amelyek sarjazásos, sajtos, genyes és sipolyos szakon mennek át, s a nyirokcsomógümőkórhoz hasonló képet adnak. A diffus alak felismerése nehéz, mert ez rosszindulatú daganatok képét utánozhatja. Itt porckemény, fájdalmatlan, a környezettel összekapaszkodott beszűrődés keletkezik, amely éppúgy mint a rák a parozisban facialis bénulást is