Magyary-Kossa Gyula Dr.: Magyar orvosi emlékek IV. - A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 168. (Budapest, 1940)
Magyar orvostörténeti adattár (II.) (1700-1800)
Magyar orvostörténeti adattár 97 ember számára és hasznára készült» (1791), hogy— az elöljáró beszéd szerint — «a pusztai szegény sorsú ember egy vagy másféle nyavalyájában, a mindenütt az országban könnyen feltalálható füvek és virágok által is, amennyire lehetséges, magát orvosolhassa», úgy amint ebben a könyvben «értelmesen és fundamentomossan» taníttatik. A 382 lapra terjedő könyvben aztán sorra veszi a főnek, toroknak, melynek, hasnak, nemző tagoknak stb. nyavalyáit, azok eredetét, fölismerését, gyógyításuk módját stb. Egy kéziratos német értekezését («Über zusammengewachsene Kinder» (1791.) a Nemzeti Múzeum kézirattára őrzi. 255. 1735. Keresztúri Ferenc. — 1929 szeptemberében a Deutsche Gesellschaft für Geschichte der Medizin und Naturwissenschaften Budapesten tartotta azévi kongresszusát, melyen sok orvostörténeti érdekű és magyar vonatkozású diplomás egyéb emlék is kiállításra került. Itt akadt szemünkbe először Keresztúri Ferenc neve is, kiről azt írja az akkori ismertetés, hogy a kiállított tárgyak köztakárhány magyar névvel is találkozunk, így a moszkvai Societasnak valami Keresztúri Ferenc volt az elnöke, kiről azonban nevén kívül alig tudni többet. Ebben az időben a pétervári orvosakadémia titkára szintén magyar ember volt : Orlay János és Győry Bibi, egyáltalán nem ismeri Keresztúri Ferenc nevét s Weszprémi (IV. 65.) is csak négy sort ír róla és IV. kötetének végén azok közt a magyar orvosok közt említi a nevét, kiknek élettörténetét majdan meg kell írni a Luccincta folytatásában. Nem végzek tehát fölösleges munkát, ha ideírom, ami W. M. Richternek «Geschichte der Medicin in Russland» (1817. III. 354—355.) c. munkájában olvasható róla : «Doctor Franciscus Keresturi «Spaim, «Tpamionub » olv. Francz Franczovic, tehát úgy látszik, hogy az apja is Ferenc volt), Staatsrath, Ritter des Annenordens zweiter Klasse, Mitglied der Römisch-Kaiserlichen Leopoldinischen Academie und President der physischmedicinischen Societaet, war in Ungarn und namentlich in Patak den 28 Mai 1735 geboren und hatte auf der Universitaet Pesth studiert. Im Jahre 1762 übte er die Chirurgie im Moskowischen Militair-Hospitale aus und wurde 1764 zum Chirurgus und 1784 zum Doctor Medicinae ernannt. Seit dem Jahre 1765 erhielt er eine Anstellung als Operator und Prosector bei der Moskowischen Universitaet und wurde nach der 1777 Professor Anatómiae et Chirurgiae Extraordinarius und endlich 1778 zum Ordinarius ernannt, welches Amt er mit vieler Ehre und würde, als einer der verdienstvollsten und allgemein geachtetesten Aerzte seiner Zeit, bis zu seinem am 16-ten Februar 1811 erfolgten Tode bekleidete.2 Schriften: a) Oratio de sensationibus tam in tuenda sanitate, quam in corrigenda adversa valetudine, homini necessaria et amica auxilia praebentibus, habita d. 22 Aprilis, 1778. 4. — b) Oratio de cognoscenda vita, ut intima corporis humani indoles clarius elucescat, habita die 1 Julii, 1783. 4. — c) Oratio de politia medica ejusque in Rossia usu, habita die 28 a junii 1795. 4. 256. 1735. Vallási szempontok. — Királyi rendelet a pozsonyi gyógyszertárak rendezése és városi fizikus alkalmazása dolgában («quantum fieri potest catholicum»), kinek kötelességeit is részletezi. (Linzb. II. 52—54.) 257. 1735. Kőrisbogár és ecet veszettség ellen. — Kramer János György Henrik említi (Commercium Litterarium Noricum, 1735. pag. 83.), hogy Kecskemét körül nagy sikerrel használja a nép a kőrisbogarat a veszettség gyógyítására (v. ö. : MOE I. 361.), mégpedig úgy, hogy a rovart finom porrá törik s 4—10 szemért (v. ö. : MOE III. 266.) ebből a porból 12—2 uncia erős borecettel főzik s még azon melegen beadják (esetleg erőszakkal is). Kramer meg van győződve e kemény kúra hatásosságáról s azt is nagyon ajánlja, hogy a veszett eb okozta marási sebeket azonnal skarifikálják, erős, forró ecettel gondosan és sokáig mossák s ecetes borítást tegyenek reá. T. 258. 1735. Magyar borok orvosi használata. Kramer János György Henrik értekezése : De vino Vatziensi rubello (vulgo Schiller) Hungarico, optimo nephri- Weszprémi nem ismeri. Szép kivitelű arcképe megvan a Nemzeti Múzeum gyűjte ményében^^ ßiographie ist abgedruckt zu lesen in Commentationibus Societatis physicomedicis Universitatis Mosquensis, voluminis primi parte secunda 1811. Magyary-Kossa : Magyar orvosi emlékek. IV. 7