Sós József: A kórélettan tankönyve (Budapest, 1949)
II. Rész. Szervek kórtana - Egyéb szervek kórtana
csökken, ha az összes plazma fehérje 6% és az albumin 3% alá csökken. Érthető, hogy nemcsak vesemegbetegedés okozhat ilyen állapotot, hanem pl. éhezés, fehérje, hiányos táplálkozás stb. is. Lényegileg az éhezési vizenyő is ugyanúgy jön létre, mint a veseeredetű : albumin hiányzik a vérplazmából. Vizenyő keletkezése közben a bőralatti kötőszövet nem úgy viselkedik, mint rugalmas, pl. gumiszövet. Nem feszül meg, hanem ellenkezőleg: plasztikusan enged a kitöltő folyadéknak, normálisnál jobban ellazul. Ez magyarázza McClure és Aldrich észlelését, amikor az oedema készségben az intracutan adott folyadék gyorsabban tűnik el, mint egészséges emberben. A tüdő és légzés kórtana. A tüdő a levegő és a vér közti gázcsere közvetítője, tehát kóros működéseit áttekinthetjük, ha a tüdőben levő vérnek és levegőnek a változásait, valamint az ezekre ható egyes tényezőket vesszük figyelembe. Tehát: 1. a tüdővérkeringés, 2. a tüdőlevegő, és 3. a légzés szabályozásának zavarai a főbb vizsgálandó tényezők. Tüdővérkeringés: A kisvérköri artériás nyomás csak felényi, mint a nagyvérköri. Ez annak következménye, hogy a tüdőerek rövidebbek és tágabbak, rövidesen több ágra oszlanak és így kicsi az ellenállásuk. Emiatt a jobb szívfél munkája kisebb és ennek megfelelően izomzata is gyengébb. Ez a helyzet kóros viszonyok között megváltozhat pulmonalis és extrapulmonalis okokra egyaránt. I. Pulmonalis okok. 1. A pulmonalis érterület kisebbedése rendszerint nem okoz nyomásváltozást és főleg nem okoz a nagyvérkörre áttevődő változást. Lichtenstein még a múlt században kimutatta, hogy ha az egyik art. pulmonalist lekötjük, vagy benne trombózis keletkezik, tehát a vérkeringés benne megszűnik, az aortabeli nyomás nem változik. A nagyvérkörre tehát nem tevődik át a zavar ; a szervezet valahogyan kompenzálta. Tiegerstedt és Gerhard megerősítették, hogy nagyvérkörbeli vérnyomásesés, tehát keringési zavar csakugyan nem jön létre. A tüdő 3/4 része kizárható a keringésből, a keringés mégis zavartalan. Ennek a csodálatosan nagy kompenzálásnak a megfejtése Cohnheim és Litten kísérleteihez fűződik. Ők festékoldatot inficiáltak különböző kísérleti körülmények között a tüdőbe. Azt látták, hogy ha egyik tüdőterületet, pl. zsírembolásokkal kiiktatják a keringésből, az ép területen új, eddig nem látott és nem működő erek nyílnak meg és azok a másik tüdőrészlet által fel nem vett vért átveszik. Ugyanezt a helyzetet látjuk, ha pl. a nyúlnál az egyik oldali tüdőt exstirpáljuk. A másik oldalon új erek nyílnak, az addig is működők tágulnak, új erek is képződnek és az egész tüdő fejlődik. Ha azonban még több eret zárunk ki a keringésből, végül már nem tud a tüdővérkeringés kompenzálni és a balszívfélben és az aortában csökken a nyomás. Hasonló a helyzet az emberben is. Nagyobb tüdőerek hirtelen elzáródása sem szokott halált okozni. Pl. tüdőemboliák kellemetlen és ijesztő képet mutatnak ugyan, de a kompenzálás kifejlődik és az átmeneti súlyos érzés elmúlik. Ha az erek elzáródása lassan történik (pl. gyulladásos nyomásfokozódás), tünetmentes is maradhat a folyamat. Ha az egyik pulmonalis elzáródott, a másik pedig szűkült, tehát a tüdővérkeringésnek mintegy 3/4 része normál útján már megszűnt, még mindig nem végzetes a folyamat. Ilyen eseteket ismerünk. Természetesen dyspnoe, különösen munkadyspnae jelentkezik és jobboldali szív-hypertrophia. 2. Az erek elzáródásán kívül másik lehetőség a tüdőerek lumenének csökkenése. Ez igen gyakori eset. Az emphysemának ez az egyik legkomolyabb következménye. Ha az alveolusok tágulnak, a köztük futó ér is nyúlik, amiatt szűkül, mint a kinyújtott gumicső. Tehát rendszerint nagy területen, vagy az egész tüdőben érszűkület van. Egyúttal pusztul is az alveolus faj és pusztul vele sok ér is. Vagyis érszűkület és érkereskedés észlelhető együtt. A tüdő ezt nem képes kompenzálni, hanem a szívnek kell segíteni. Fiatal szív képes is hypertrophizálni, de idősebb emphysemások szíve már nem. Ezért náluk súlyosabb a panasz. Érthető, hogy nem a tüdő, hanem a szív állapota okozza a fiatalabb és öregebbkori emphysema különbségét.