Magyar Imre - Petrányi Gyula: A belgyógyászat alapvonalai III.-IV. (Budapest, 1949)
kület esetén, hangadás akaratlagos innerválása nélkül maga a légzés is ad hangot (stridor). A levegőbe került izgató anyagok hatására a hangszalagok görcsösen összehúzódnak (védekező reflex) és megakadályozzák a lejutását a tüdőbe. . Többnyire már előbb a lágy szájpad-is elzárja az orrgaratot és védi a gégét. A trachea átmérője kb. 17 mm, hossza kb. 12,5—15 cm. Az angulus Ludovici magasságában jobb és bal főbronchusra oszlik. A jobb főbronchus meredekebben ágazódik le a tracheából, mint a bal a szív miatt. A jobb főbronchus tehát inkább a folytatásába esik a tracheának és kissé tágabb is a balnál, ezért a hangrésen átjutott idegen test is az esetek több mint háromnegyed részében ebben jut bele. A jobb főbronchus valamivel közelebb fekszik a hátsó mellkasfalhoz, ezért a mellkas meghallgatásakor a jobb interscapuláris tér felső egyharmadánál hallható bronchiális színezetű légzés physiologiás. A két főbronchus keresztmetszetének összege nagyobb a trachea keresztmetszeténél. A bronchusok oszlásukkor egyre szűkülnek, de az összesített keresztmetszet és bronchusfelület egyre nő. A főbronchus elágazódásaival alkotja a bronchiális fát. A trachea és bronchusok csövének állandó nyitottságát C alakú gyűrűporcok biztosítják. Hilus: A két tüdőnek megfeelően a jobb és bal főbronchus a még extrapulmonálisan leágazott bronchusokkal a tüdőkapuba, hilusba nyomul. A jobb és bal hilus a tüdők egymás felé néző mediastinalis felszínén van a középső és hátsó harmad határán, tehát kissé dorsalisan. A mellkasra vonatkoztatva elől a III—IV. bordaköz magasságában, hátul az interscapularis térben (hilaris regio) találjuk. A bronchusok a hilusban dorsalisan helyezkednek el, tőlük ventralisan és kissé feljebb vannak az arteria pulmonalis ágai (jobboldalt felső, középső és alsó, baloldalt felső és alsó ággal), ezektől lejjebb pedig a vena pulmonalis ágai. A jobb tüdő felső lebenyéhez haladó bronchus azonban kivételesen az arteria pulmonalis felett „eparterialisan“ helyezkedik el. A hilusokban az ereken és bronchusokon kívül még nyirokcsomók (lymphoglandulae bronchiales et broncho pulmonales) és idegplexusok vannak kötőszövetbe ágyazva. A hilusba bemenő, illetőleg belőle kijövő képződmények összességét tüdőgyökérnek (radix pulmonis) nevezzük. A jobb tüdőgyökéren a vena azygos, a balon az aorta ív hajlik át. A tüdőkbe betért bronchusok és erek számos ágra oszlanak szét bizonyos elrendeződés, lebenyek és segmentumok szerint. Tüdőlebenyek. A tüdőket mélyen behatoló bemetszés (incisura innperlobalis) alsó és felső lebenyre osztja. A jobb tüdőt, emellett e fő-incisurából leágazódó mellék-incisura még egy középső lebenyre is tagolja. A jobb tüdő tehát három, a bal tüdő két lebenyből (lobus) áll. Az incisurák alkotják a lebenyek határát. Az alsó és felső lebeny közti incisura (lebenyhatár) ferde síkjának vonala a mellkas felületére vonatkoztatva hátul kb. a 4. háti csigolyától ívesen lefelé, előre halad a medioclavicularis vonal és b. borda metszéspontjához, jobb oldalt a középső lebenyt határoló mellék-incisura, ebből a fő incisurából a hónaljvonalban ágazódik le és felületi vonala kb. a 4. borda mentén halad a szegycsontig. Hátul tehát a spina scapulae magasságától felfelé a felső lebeny, ettől lefelé az alsó lebeny található mindkét oldalt. Elől, jobboldalt lefelé a 4. bordáig a felső lebenyt, ettől lefelé a rekeszig a középső lebenyt találjuk. Bal oldalt nincs középső lebeny, ennek a szív alatti kis lingula pulmonis felel meg, a lebeny helyét fa szív foglalja el. A lebenyek az incisurák által eléggé elkülönülnek egymástól és műtétileg is külön választhatók, külön kivehetők (lobektomia). Kóros folyamatok is gyakran figyelembe veszik a lebenyhatárokat („lobaris“ pneumonia). A lebenyeken belül a bronchusok szétágazódása további tagoltságot, segmentálódást mutat, ezek a segmentumok azonban sebészetileg már nem választhatók szét egymástól. Tüdő-segmentumok. A főbronchusból leágazódó bronchus ágak szerint a következő tüdő-segmentumokat különböztethetjük meg a hasonló nevű segmentalis bronchussal. A felső lebenyben: apicalis (anterior, posterior) anterolateralis és posterolateralis. Az