Kövesligethy Radó: A mathematikai és csillagászati földrajz kézikönyve - A tudományos földrajz kézikönyvei 1. (Budapest, 1899)
III. szakasz: Az évi mozgás
pontja nem valamely csillag által, hanem csupán a Nap mozgása által van kijelölve, természetes, hogy az állócsillagok rectascensiójuk meghatározására is a Nappal hasonlítandók össze. A 88. ábrából a Nap rectascensiója számítható, mihelyt egy declinatiómérést eszközöltünk s az ekliptika ferdesége ismeretes, ugyanis: sinchtangScots. Ha a Nap declinatio megfigyelése 10 csillagidőben történt, időben pedig valamely állócsillag halad át a meridiánkor fonalkeresztjén, akkor e csillag rectascensiója a Napéval -1(t —10) időközzel egyenlő. Mivel itt csak időközről van szó, természetes, hogy az óra állása befolyást nem gyakorol. Hogy a járását is ártalmatlanná tegyük, oly állócsillagot fogunk választani, mely a Nap mellett, tehát nappal is látható; ilyen pl. a Virginis, melynek rectascensiója ilyen módon az őszi napéjegyenlőség körül könnyen és pontosan megfigyelhető. Bármely más csillag rectascensiója most már annyival nagyobb vagy kisebb, mint a Virginisé, amennyi csillag idővel későbben vagy élőbben delel, mint ez. A declinátiót pedig, épp úgy, mint a Nap számára közvetlenül a delelési magasság adja, mert a declinatio a delelési magasság és a megfigyelő hely geographiai szélességének 90°-kal kisebbített összegével egyenlő. III. FEJEZET. Az ekliptika coordinátarendszere. Valamint az aequator, úgy az ekliptika is az égen alapsík gyanánt szerepelhet, melyre az állócsillagok vagy égitesteknek helyzetét általában vonatkoztatjuk. És mivel az ekliptika is, úgymint az aequator, a napi mozgásban részt vesz, ez úton is oly rendszerhez jutunk, mely az idővel nem változik. E rendszer leginkább a csillagászt érdekli ugyan, mert a Nap, a Föld pontosan, a többi bolygó pedig legalább közel az ekliptikához keringenek, de hasznát veszi a geographus is, mert egy geophysikailag fontos lassú mozgása az égi testeknek, a praecessio, érthetőbb, ha az ekliptikára vonatkoz