Acta Hungarica 15. (2004)

III. TÖRTÉNELEM - Braun László: Adalékok az 1880-1914 közötti Ung megyei kivándorláshoz

zőknek, mint a katonai sorozás elkerülése, családi ügyek hatása, kaland­vágy, törvény elöli menekülés [21, 200- 201]. Várdy Béla számításai szerint ez a hatalmas tömegmozgalom csak az Osztrák-Magyar Monarchiából több mint négymillió embert - köztük közel kétmillió magyar állampolgárt­­ dobot át az Atlanti-óceán túloldalára [Uo.: 198]. Hasonló véleményen van a témával foglalkozó Szántó Miklós is, aki Thirring Gusztáv statisztikai adataira hivatkozik miszerint az első világhá­borúig összesen 1 963 592 fő vándorolt ki az akkori Magyarország területé­ről [18, 46]. Valamivel többre becsüli a kivándorlók számát Fónagy Zoltán, aki 2,2 millióra teszi a dualizmus fél évszázada alatt a kivándoroltak számát [14, 158]. Puskás Julianna az európai kikötők adatait alapul véve valamivel több, mint kétmillió utast jelölt meg 1871 és 1913 között, miközben az Egyesült Államok bevándorlási hivatala 1 815 117 személy partraszállását jelezte. Azaz nem mindannyian az USA-ba, hanem sokan Kanadába és Dél- Amerika országaiba indultak. Ezenkívül figyelembe véve a halmozódásokat, a többszöri oda-vissza hajózást, amely ugyanazon személy megismételt re­gisztrálását jelenti, úgy véli, hogy az Egyesült Államokba vándorlók száma ezen időszak alatt 1 millió 300 ezerre tehető [17, 62]. Mivel a magyarorszá­gi kivándorlók 86%-a 1899-1913 között az USA-ba ment, ettől kb. 15 %-kal lehetett több az összes kivándorló. Az első kivándorlók a német anyanyelvű felvidéki polgárság tagjai voltak. A viszonylagos jólétük mellett további gazdasági lehetőséget láttak a kivándorlásban [21, 202]. Az agrárnépesség tömeges kivándorlása 1885 kö­rül indult meg, elsőként az északkeleti megyékből, a szlovák és ruszin la­kosságot érintve nagymértékben [15, 426]. A legtöbben Sáros és Zemplén megyékből keltek útra, de valamivel kisebb számban, szinte közvetlenül utánuk szerepel Ung megye is. Az 1­880-as évektől a Belügyminisztériumból már folyamatos jelen­téseket kérnek a főispánoktól a kivándorlás helyzetét illetően. Az egyik, 1882. augusztus 14-én a főispánnak írott levélben egy hónapon belül adato­kat kérnek az utóbbi három évben történt kivándorlásról a következő kérdé­sekben: a lakosság mely rétegét érintette ez leginkább, □ mik voltak a fő okok, útlevelek vagy azok nélkül történt-e a kivándorlás, hogyan jártak el a községi elöljárók és jegyzők? [KTÁL, Fond 4., pp. 1., od. zb.66, 6] A főispán, gróf Török Napóleon továbbította ezt a szolgabíróknak, akiknek a jelentéseiből állította össze válaszát a Belügyminisztérium irányá­ba. Szinte mindannyian a szolgabírók közül a kivándorlás legfőbb okaként

Next