Antik Tanulmanyok 2. (1955)
TANULMÁNYOK - Moravcsik Gyula: Magyar-bizánci kapcsolatok Bizánc bukása idején
11* MAGYAR-BIZÁNCI KAPCSOLATOK BIZÁNC BUKÁSA IDEJÉN 163 akkor alig érinti s szinte teljesen homályban hagyja a Bizánc bukását, vagyis Konstantinápoly elestét közvetlenül megelőző évek magyar—bizánci kapcsolatait. Ezeket óhajtom ezúttal idevonatkozó kutatásaim alapján megvilágítani. Erre a korra vonatkozólag legfontosabb forrásaink az utolsó bizánci történetírók, éspedig Laonikos Chalkokondyles, Dukas, Georgios Sphrantzes és Michael Kritobulos műjei. Ezek közül Sphrantzes munkájával kapcsolatban újabban felmerült egy probléma, amely hitelességének kérdését közelről érinti, s amelyet röviden előre kell bocsátanom. Sphrantzes történeti műve ugyanis két változatban maradt ránk. Az általánosan ismert munkán, az ún. «Maius»-on kívül van egy rövidebb és népiesebb nyelven írt változata is, az ún. «Minus». Korábban az volt a vélemény, hogy ez utóbbi későbbi rövidített kivonata az eredeti «Maius»-nak. Az újabb kutatások azonban kiderítették, hogy a «Minus» tekintendő eredetinek s a «Maius» szövege tele van Makarios monembasiai metropolitának különböző forrásokból merített pótlásaival, aki ilyen módon meghamisította az eredetit. Ebből következik, hogy Sphrantzestől származó hiteles tudósításoknak csak azokat a részeket tekinthetjük, amelyek a «Minus»-ban is megvannak. Az említett bizánci történetírók tudósításait kiegészítik még a késői bizánci krónikák. A görög forrásokon kívül fontosak még e korra vonatkozólag a Konstantinápoly elfoglalását tárgyaló nyugati munkák is. Ezek közül a magyar—bizánci kapcsolatok szempontjából különös figyelmet érdemel Abertino Pasculo műve, amelyet eddig tudomásom szerint sem a hazai, sem a külföldi kutatók nem értékesítettek. A bresciai Ubertino Pusculo, vagy latin nevén: Ubertinus Pusculus, aki később hazájában a latin és görög nyelv tanára volt, átélte s «Constantinopolis» című négy könyvből álló latin nyelvű költeményében feldolgozta Konstantinápoly 1453. évi ostromának és elfoglalásának történetét.7 Ebben néhány olyan részlet olvasható, amely más forrásokban nem lelhető fel. 4 Hogy e történetíró nevének valódi alakja Σφραντζής és nem Φραντζής, V. Laurent mutatta ki : Σφραντζής et non Φραντζής, Byzantinische Zeitschrift 44 (1951) 373—378. 5 Ld. e négy íróról Moravcsik Gy.: A magyar történet bizánci forrásai, Budapest 1934. 222—234 . Byzantinoturcica I. Budapest 1942. 126—128, 151—154, 230—236, 262—264. 9 Ld. a «Byzantinoturcica» c. munkámban (I. 154.) felsoroltakon kívül K. Loenertz e kérdést véglegesen tisztázó, újabb tanulmányait : La date de la lettre Θ de Manuel Paléologue et l’inauthenticité du «Chronicon Maius» de Georges Phrantzès, Échos d’Orient 39 (1940) 91—99 . Autour du Chronicon Maius attribué à Georges Phrantzès, Miscellanea G. Mercativi. [Studi e Testi 123.] Città del Vaticano 1946. 273—311. 7 Kiadta A. Ellissen: Analekten der mittel- und neugriechischen Literatur. III. Leipzig 1857. Anhang, továbbá Ph. Dothier a Monumenta Hungáriae Historica XXII. 1. számú, 1872-ben kinyomtatott, de forgalomba nem került kötetében 95—262. — Pasculo személyéről és irodalmi munkásságáról ld. Ellissen bevezetését jelzett kiadásában 3—10, továbbá E. Pears : The destruction of the Greek Empire and the story of the capture of Constantinople by the Turks, London 1903. XII. Sajátságos, hogy Pears — akinek munkája a legrészletesebb és legalaposabb feldolgozása Konstantinápoly ostromának és elfoglalásának, bár kiemeli Pusculo forrásértékét, tudósításait mégsem használta fel kellő mértékben. Ugyancsk nem értékesítik Pusculo költeményének magyar vonatkozásait a következő idevonatkozó munkák sem : A. D. Mordtmann : Belagerung und Eroberung Constantinopels durch die Türken im Jahre 1453, Stuttgart und Augsburg 1858 ; E. A. Vlasto : 1453. Les derniers jours de Constantinople, Paris 1883; G. Schlumberger : Le siège, la prise et le sac de Constantinople par les Turcs en 1453, Paris 1926" . G. Kordatos : Tà τελευταία χρόνια τής βυζαντινής αύτοκρατορίας, Athènes 1932.