Vasi Szemle 2016 (70. évfolyam, 1-6. szám)

2016 / 4. szám - KŐZÉP-EURÓPA - Lukács István: Az emlékezet kódolt helyei a Mátyás királyról szóló szlovén narratívákban

Vasi Szemle 2016. LXX. ÉVFOLYAM 4. SZÁM népük más hírességeinek dicsőségére[.. .].”19 E korai híradás arról tanúskodik, hogy Mátyás király viszonylag hamar elfoglalta helyét a szlovén népi hagyományban. Az emlékezetnek, a csoportnarratíváknak roppant jelentőségük van a múlt meg­őrzése szempontjából. Pierre Nora azt mondja, hogy ha megszakad az emlékezet folyto­nossága, akkor saját múltunktól is eltávolodunk. Csakis úgy emlékezhetünk, hogyha létez­nek az emlékezet helyei (intézmények, topográfiai pontok, kulturális alkotások, társadalmi szokások, rítusok, narratívák). Az emlékezet helyeinek legfontosabb feladata a nemzeti identitás megszilárdítása és közvetítése.20 A narratívákban mint az emlékezet helyeiben kódolt események nem azért valóságosak - állítja H. White -, mert megtörténtek, hanem azért, mert az események kronológiai rendjében helyet találnak maguknak.21 Vajon miként működik a kollektív emlékezet, amely a kollektív és az individuális identitás narratíváit megteremti? Az események láncolatában időnként bizonyos epizódok különös jelentőséget kapnak, amelyeket aztán kollektíve stilizálnak. Az ily módon keletkezett kollektív elbe­szélés fizikai értelemben is megőrzi a közösséget, biztosítja folytonosságát, s e mentén épül és tartósan újjászerveződik az egyén öntudata. E narratívák folytonosan változnak: megújulnak, újjászerveződnek, jelentésük kiegészül. A jelentések zárt rendszeréről van szó, hiszen bizonyos eszmék csakis a közösség számára érthetőek. A kollet­ív narratívák keletkezésének és működésének mechanizmusáról valójában keveset tudunk 22 A Mátyás királyról szóló számos népmese, népdal és szépirodalmi szöveg közül három , jó történet” mindenképpen kiemelkedik, ezeknek egy része már korábban is több érdekes mítosztörténeti elemzés tárgya volt.23 Az egyik a Voznik pri kralju Matjazu (A fuvaros Mátyás királynál) című történet, a másik a Godec pred peklom (Hegedűs a pokol kapujá­ban) című népdal, a harmadik pedig Ivan Cankar modernista szlovén író Potepuh Marko in kralj Matjaz (Mihaszna Marko és Mátyás király) című története. A fuvaros Mátyás királynál Egy szlovén férfi bort szállított haza Magyarországról. Egyik nap útja során hatalmas erdőn halad keresztül, aztán egy magas hegy felé veszi az irányt, ezen megpillant egy félig a sziklába épített házikót, amelynek a tetejét alig lehetett a földből kilátni. Az ajtó előtt megpillant egy déli vitézi szablyával az oldalán. Amikor a szlovén férfi kocsijával egyre közelebb ér, a vitéz megszólal, és megkérdi tőle: »Barátom! Te a mi felsőbb vidéke­inkről való vagy. Mondd csak meg nekem, másznak-e még hangyácskák e három hegyre: a Szent Kristófra, a Szent Magdolnára és a Szent Ulrikra?« A szlovén ember így válaszolt: »Másznak még, de egyre ritkábban.« »Mondd meg otthon: amikor a hit olyannyira meggyengül, hogy már senki sem jár erre a három hegyre, akkor majd én felkelek és eljövök fekete seregemmel.« »Ki vagy te hát?« - kérdi tőle a szlovén. 20 Idézi GYÁNI Gábor i. m. 12. 21 WHITE, Hayden: A történelem terhe. Osiris, Budapest, 1997. 134. 22 PATAKI Ferenc: i. m. 23 PÁVEL Ágoston: Az Orpheusz-monda rokonai a délszláv népköltészetben. In: P. Á.: Válogatott tanulmányai és cikkei. Szombathely, 1976. 7-29. NARTNIK, Vlado: Od kramerskega zmaja Negotina do koroskega kral­ja Matjaza. Rijec (Rijeka) 1996/2, 150-156.

Next