Vasi Szemle 2016 (70. évfolyam, 1-6. szám)
2016 / 4. szám - KŐZÉP-EURÓPA - Lukács István: Az emlékezet kódolt helyei a Mátyás királyról szóló szlovén narratívákban
Vasi Szemle 2016. LXX. ÉVFOLYAM 4. SZÁM népük más hírességeinek dicsőségére[.. .].”19 E korai híradás arról tanúskodik, hogy Mátyás király viszonylag hamar elfoglalta helyét a szlovén népi hagyományban. Az emlékezetnek, a csoportnarratíváknak roppant jelentőségük van a múlt megőrzése szempontjából. Pierre Nora azt mondja, hogy ha megszakad az emlékezet folytonossága, akkor saját múltunktól is eltávolodunk. Csakis úgy emlékezhetünk, hogyha léteznek az emlékezet helyei (intézmények, topográfiai pontok, kulturális alkotások, társadalmi szokások, rítusok, narratívák). Az emlékezet helyeinek legfontosabb feladata a nemzeti identitás megszilárdítása és közvetítése.20 A narratívákban mint az emlékezet helyeiben kódolt események nem azért valóságosak - állítja H. White -, mert megtörténtek, hanem azért, mert az események kronológiai rendjében helyet találnak maguknak.21 Vajon miként működik a kollektív emlékezet, amely a kollektív és az individuális identitás narratíváit megteremti? Az események láncolatában időnként bizonyos epizódok különös jelentőséget kapnak, amelyeket aztán kollektíve stilizálnak. Az ily módon keletkezett kollektív elbeszélés fizikai értelemben is megőrzi a közösséget, biztosítja folytonosságát, s e mentén épül és tartósan újjászerveződik az egyén öntudata. E narratívák folytonosan változnak: megújulnak, újjászerveződnek, jelentésük kiegészül. A jelentések zárt rendszeréről van szó, hiszen bizonyos eszmék csakis a közösség számára érthetőek. A kolletív narratívák keletkezésének és működésének mechanizmusáról valójában keveset tudunk 22 A Mátyás királyról szóló számos népmese, népdal és szépirodalmi szöveg közül három , jó történet” mindenképpen kiemelkedik, ezeknek egy része már korábban is több érdekes mítosztörténeti elemzés tárgya volt.23 Az egyik a Voznik pri kralju Matjazu (A fuvaros Mátyás királynál) című történet, a másik a Godec pred peklom (Hegedűs a pokol kapujában) című népdal, a harmadik pedig Ivan Cankar modernista szlovén író Potepuh Marko in kralj Matjaz (Mihaszna Marko és Mátyás király) című története. A fuvaros Mátyás királynál Egy szlovén férfi bort szállított haza Magyarországról. Egyik nap útja során hatalmas erdőn halad keresztül, aztán egy magas hegy felé veszi az irányt, ezen megpillant egy félig a sziklába épített házikót, amelynek a tetejét alig lehetett a földből kilátni. Az ajtó előtt megpillant egy déli vitézi szablyával az oldalán. Amikor a szlovén férfi kocsijával egyre közelebb ér, a vitéz megszólal, és megkérdi tőle: »Barátom! Te a mi felsőbb vidékeinkről való vagy. Mondd csak meg nekem, másznak-e még hangyácskák e három hegyre: a Szent Kristófra, a Szent Magdolnára és a Szent Ulrikra?« A szlovén ember így válaszolt: »Másznak még, de egyre ritkábban.« »Mondd meg otthon: amikor a hit olyannyira meggyengül, hogy már senki sem jár erre a három hegyre, akkor majd én felkelek és eljövök fekete seregemmel.« »Ki vagy te hát?« - kérdi tőle a szlovén. 20 Idézi GYÁNI Gábor i. m. 12. 21 WHITE, Hayden: A történelem terhe. Osiris, Budapest, 1997. 134. 22 PATAKI Ferenc: i. m. 23 PÁVEL Ágoston: Az Orpheusz-monda rokonai a délszláv népköltészetben. In: P. Á.: Válogatott tanulmányai és cikkei. Szombathely, 1976. 7-29. NARTNIK, Vlado: Od kramerskega zmaja Negotina do koroskega kralja Matjaza. Rijec (Rijeka) 1996/2, 150-156.