Balogh Jenő: Haladás és magyarság (Budapest, 1917)
Xcinzetünk halhatatlan ébresztője. Gróf Széchenyi István, aki évtizedes dermedtség után a munkának oly sok terén felrázta a magyarságot lespedéséből, naplóiban őszintén feltárja, hogy külföldi utazásaiban akármit észlelt és tanult, mindig hazáján függöit tekintete , mindenkor Magyarország haladására gondolt. Pedig alig néhány évvel azelőtt még ott éltek körülötte azok a konzervatív magyarok, akikről Vas Gereben regényes korrajzaiban hír képet festett. Íme a két ellentétes típus! A világlátott, lelkesedéssel tanuló, nemzetének fejlődéséért, hazája haladásáért lángoló fiatalfőúr, aki már ekkor elhatározta, hogy egész életén át milliókra költi nagy lelke kincsét; a másik oldalon pedig az öregedő maradiak, akik kisiltották különben mindig vendégszerető házukból azokat a magyarokat, akik Újításokkal megtagadták fajuknak ősi sajátságait.