Berzeviczy Albert: A háború a képzőművészetekben - Művészettörténelmi tanulmány 67 vetíthető üvegképpel (Budapest, 1916)

A HÁBORÚ A KÉPZŐMŰVÉSZETEKBEN. A most dúló háború benyomásai alatt más szemmel néz­zük azokat a képzőművészeti alkotásokat is, melyek tárgyukat, létrejöttüket a múlt harczainak köszönhetik s melyek mellett a béke idejében annyiszor haladtunk el közönyösen, vagy leg­alább is tőlünk távol állónak éreztük azt, a­mire emlékeztetni akarnak bennünket. Ezért ma talán inkább számíthat érdeklődésre az oly visz­­szatekintés, mely a háború eseményeivel és jelenségeivel, dicső­ségével és sanyarúságaival foglalkozó képzőművészet fejlődé­sének legfőbb mozzanatait, legjellegzetesebb irányait és válto­zatait foglalja össze. A­mióta a művészet képesnek érezte magát bármily kez­detleges módon emberi alakokat utánozni, azóta csatákat is igyekezett ábrázolni, mert a küzdelem és öldöklés az emberek között mindenesetre régibb keletű, mint a művészet. Az első kísérletek nem lehettek egyebek, mint egyszerű emlékezteté­­sek bizonyos harczokra, rendesen azon a helyen, a­hol ama har­­czok fő részese, hőse nyugalmat talált, és így az első harczi ábrázolásokat rendesen sírokon találjuk, s kettős feladatuk volt : megőrizni a harczos emlékét és díszíteni sírját ; vagyis az emberben rejlő természetes, de nyers művészeti ösztön ezek­nek az emlékjeleknek komoly, sőt rettentő, vagy gyászos tár­gyak ellenére egyúttal díszítő, decoratív jelleget is adott. Az egyiptomi templomok és síremlékek lapos, színes dom­borművei és úgy ábrázolnak harczi jeleneteket, mint vadásza­tokat, hajózást, mezőgazdasági foglalkozásokat és halotti ünne­

Next