Berzeviczy Albert: A háború a képzőművészetekben - Művészettörténelmi tanulmány 67 vetíthető üvegképpel (Budapest, 1916)
A HÁBORÚ A KÉPZŐMŰVÉSZETEKBEN. A most dúló háború benyomásai alatt más szemmel nézzük azokat a képzőművészeti alkotásokat is, melyek tárgyukat, létrejöttüket a múlt harczainak köszönhetik s melyek mellett a béke idejében annyiszor haladtunk el közönyösen, vagy legalább is tőlünk távol állónak éreztük azt, amire emlékeztetni akarnak bennünket. Ezért ma talán inkább számíthat érdeklődésre az oly viszszatekintés, mely a háború eseményeivel és jelenségeivel, dicsőségével és sanyarúságaival foglalkozó képzőművészet fejlődésének legfőbb mozzanatait, legjellegzetesebb irányait és változatait foglalja össze. Amióta a művészet képesnek érezte magát bármily kezdetleges módon emberi alakokat utánozni, azóta csatákat is igyekezett ábrázolni, mert a küzdelem és öldöklés az emberek között mindenesetre régibb keletű, mint a művészet. Az első kísérletek nem lehettek egyebek, mint egyszerű emlékeztetések bizonyos harczokra, rendesen azon a helyen, ahol ama harczok fő részese, hőse nyugalmat talált, és így az első harczi ábrázolásokat rendesen sírokon találjuk, s kettős feladatuk volt : megőrizni a harczos emlékét és díszíteni sírját ; vagyis az emberben rejlő természetes, de nyers művészeti ösztön ezeknek az emlékjeleknek komoly, sőt rettentő, vagy gyászos tárgyak ellenére egyúttal díszítő, decoratív jelleget is adott. Az egyiptomi templomok és síremlékek lapos, színes domborművei és úgy ábrázolnak harczi jeleneteket, mint vadászatokat, hajózást, mezőgazdasági foglalkozásokat és halotti ünne