Fraknói Vilmos: Horváth Mihály emlékezete (Budapest, 1879)
IKONYVIARA A Történelmi Társulat tizenkétéves életpályáján nem ért gyászosabb napot, mint az volt, melyen Horváth Mihályt végső nyughelyére kiséré. Sokszoros veszteséget szenvedtünk kimúltával. Egy személyben elvesztettük Azt, ki e társulat létesítése körül, bölcsesége, lelkesedése és nevének varázsa által, legtöbb érdemeket szerezett. Azt, ki e társulatnak kezdettől fogva vezére, soha nem szűnő érdeklődésével, nem lankadó buzgóságával, virágzóvá és dúsan gyümölcsözővé tette ; végre Azt, kinek tudományos munkássága, belső értéke és külső hatása által, példányképül szolgált nekünk, és szolgálni fog utódainknak. A Történelmi Társulat ma nemcsak egyik létesítőjének és elnökének, hanem egyúttal az újabb magyar történetírás megalapítójának emlékezetét ünnepeli. A mai ünnep e jelentőségével szemben, kétszeresen kell sajnálnom, hogy a Társulat fájdalmának és kegyeletének tolmácsául engem hívott föl , túlbecsülve a személyes tisztelet és hála érzelmeinek hatását. Ez elég erős volt arra, hogy elnémítva a szerénység sugalma