Kornis Gyula: Bevezetés a tudományos gondolkodásba - a tudomány fogalma és rendszere (Budapest, 1922)
ELŐSZÓ. A középkori egyetemen minden hallgató, mielőtt megkezdte volna szaktanulmányait, több évig a facultas artium-ot,a mai filozófiai kar ősét, volt köteles hallgatni, amely így az egyetem életében centrális szerepet játszott. Az artisztikus kar adta meg azt az elméleti készültséget, melyre a szaktudományi képzés támaszkodott, amikor logikát, etikát, metafizikát adottelő. Csak az lehetett teológus, jogász vagy orvos a párisi egyetemen, aki végigjárta a facultas artium-ot s megszerezte itt a magiszteri fokot. A filozófiai érdek a hallgatót később is, szaktanulmányai közepett, még hozzáfűzte az anyafakultáshoz, a filozófiai karhoz, melynek legfontosabb tanulmánya az elméleti tudós munkára előkészítő logika volt. „Ha elveszed — mondja Johannes Saresberiensis a 12. század közepén — az elvonó gondolkodást, tönkremegy a tudományok műhelye.“ Már ez az elméleti érdek is biztosította a facultas artium-nak az egyetemen való központi jelentőségét, mintegy a többi kart a filozófia kötelékével egységesen összefűző természetét. Az egyetem universitas in artibus fundata volt: a kieli egyetem filozófiai kara pecsétjének körirata még a 17. század közepén is e fakultást „a tudományok közös kötelékének“ nevezi. Lassankint azonban ez a kötelék meglazult, az inkább gyakorlati érdekeket szolgáló „felsőbb“, tekintélyesebb karok a filozófiai kartól egészen elszakadtak. Mély szomorúsággal rajzolja meg ezt az állapotot a már elaggott Kant „Der Streit der Fakultäten“ című iratában (1798). Élesen látja azt a szerepet, amelyet ennek a karnak a filozófiai tanulmányokon keresztül az egyetem szervezetében a többi karokra nézve játszania kellene, midőn kiemeli a tudás általános természetére, az emberi ismerés érvényére és módszereire vonatkozó vizsgálatok jelentőségét. A filozófiai kar jelentőségének ez a tudományelméleti igazolása néhány év múlva még szélesebb elvi hátteret