Kornis Gyula: Nemzeti megujhodás (Budapest, 1929)

N agy nemzeti szerencsétlenségek után, amikor egy nép életének hir­telen lezárult korszaka fölött felhangzik a történelem circumdede­­rual-­SS, természetszerűen tör elő a mardosó kollektív lelkiismeret számonkérő szava, a nagy közös confessio : mik voltak okai a nemzeti tragédiá­nak? E kérdés nyomába azonban, amikor a nemzet lelke az utólagos vádasko­dásba már belefáradt s a visszahozhatatlan múlt fátumát már eléggé meg­siratta és amikor a vérző nemzettest regenerálódni akar, önkénytelenül oda­kígyózik egy másik, pozitív feladat kérdőjele : mi most már a történeti sarkai­ból kifordult új világ közepett a nemzet teendője? Mik legyenek a megválto­zott feltételek között új eszményei? milyen célokat tűzzön ki, amelyek med­rébe próbálja tudatosan hömpölyögtetni sorsa új történeti útját? Mik a leghaté­konyabb eszközök a nemzet életének e megújhodására? A magyarságnak töröktől vert balsorsában ilyen korhoz mért nemzeti programmot adott Zrínyi ; a XVIII. század végén s a XIX. század elején, a nemzet feltörő energiáinak elfojtása idején, Bessenyei és Kazinczy vezérlete alatt egy sereg költő és író, majd Széchenyi és Kossuth, az abszolutizmus ko­rában Deák Ferenc, vele együtt Eötvös, Kemény és mások. Valamennyi a nemzetet egy szilárd, józanul kitűzhető politikai, művelődési vagy gazdasági programm köré akarja csoportosítani, a közlések egységét ennek számára biz­tosítani, nehogy a nemzet szellemi és gazdasági erői külön-külön kitűzött par­tikuláris célok érdekében eredménytelenül szétszóródjanak s tehetetlenségre kárhozódjanak. Gondolataikat sokszor a publicisztika eszközeivel a nemzeti élet napi, aktuális eseményeihez fűzve formálták ki, azonban e hevenyében, töredékesen fogalmazott eszméket is valójában egy elvileg átgondolt, tudatosan magasabb szintézisbe foglalt rendszer váza tartotta össze, melyben minden napi kérdésnek megvolt az elvi logikus helye s fontossága szerint fokozatos sor­rendje. A magyarság második Mohácsa után ezeknek a nemzeti programm­­építőknek útját törekszik járni most gróf Klebelsberg Kuno. Alapgondolata : ki kell dolgozni olyan nemzeti ideológiát, mely megmutatja, hogy az új történeti helyzetben milyen konkrét nemzeti célok felé kell törnünk. A nemzet cél­tudatos újjáépítése csak úgy lehetséges, ha az új magyar szellem, mely a nemzet legjobbjainak lelke mélyén lappangva él, az öntudat világosságára pattan s szilárd célkitűzéssel közös munkában gyakorlatilag is hatékonnyá válik. A magyar nacionalizmust az új viszonyokhoz mért tartalommal kell megtöl­teni, a lényegében megváltozott bel- és külpolitikai helyzethez szabni. Ezt az új magyar lelket formálni hivatott ideológiát nevezi Klebelsberg neonacionaliz­­musnak. Mit jelent ez az új célokat­ kitűző eszmekor, egyben nemzetnevelő pszichotechnika? «A pozitív, az aktív, a produktív, a konstruktív emberek szolidaritását ; a munkás, az alkotó emberek szent összefogását a rombadőlt

Next