Toldy Ferenc: A magyar nyelv és irodalom kézikönyve a Mohácsi vésztől a legújabb időig, vagyis az utóbbi három század kitünőbb irói és költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. A 19. század költői. Kazinczy Ferenctől Arany Jánosig (Budapest, 1857)
Tizenkilencedik század
785 PETŐFI SÁNDOR. 786 meghívó levélt. Sha imitt-amott némely jámbor férjet, vagy boldog vőlegényt miattam Diánája Aktaeonná bűvöl : én legalább dobra nem ütöm. Örsz. Ez már gyalázat! ez bosszít kiván! így még nem gyalázta senki hölgyeinket. Bah. Kérem — bocsánat! senkit sem neveztem. Rózsa. Mérsékeld magadat, Ország! — én oltalmazom vendégünket. — Tehát szerencsés vagy a nőknél, lovag? a hódításhoz talán bűbájjal élsz? Báb. Mi rajtam bajló, meg nem foghatom. Sokszor megállok tükröm előtt, s hiában kérdem tőle , mit tudnak rajtam imádni? És hinni kezdem, hogy velencei tükröm vagy nem jól mutat, vagy önmagamhoz is igen szigorú bíró kényes ízlésem , vagy végre — ez tán a valódi ok — külföldi létem és idegen ruhám tetszik annyira bájos magyar hölgyeinknek , különben ezt sem vitatom, mert utánam bolondultak ezen öltözet honában is. Valóban, szinte félek, végre még azt hiszik, hogy szolgálatomban lidérc van , pedig lidércem a finom kenőcs, az udvari mód, a nyalka tartás, a szók édje, a Rózsa. Oh, nem, lovag, férfias beszéded és bátorságod a mi hódítónk. Most elég! Lovag, köszönjük a mulatást. Bodó, neked rég adósod vagyok egy tánccal — karodat ! Orsz. (titkon Rózsához). S a párbaj? Rózsa, (titkon). Nem marad el. (Bábelhez) Lovag, te múlasd e szép társaságot. Kezemet azonban megcsókolhatod. Bá,b. Ah, mi égi kéj! (Kezet csókol). Rózsa, (megszorítja kezét, sóhajt). Ah! — Jó mulatást! (Elmennek vele Bábelen s a kockázókon kivül mind). PETŐFI SÁNDOR, 1823—1849. PETŐFI SÁNDOR az 1823. év első órájában ') Kis-Kőrösön, Pest vármegyében született 2), hol atyja, Petrovich István 3), mészáros volt. Ez 1824. nov. óta 1830-ig a félegyházi széket birván, itt nevelkedett a kis Sándor is, s gyermekkora minden kedves emlékezetei csakis Félegyházához tapadtak, amiért ezt szerette későbbi éveiben valódi anyaföldének tekinteni. 1829-ben a magukat akkor még jól bíró szülei Kecskemétre küldék, hol két év alatt az ottani evang. iskolában az első elemekbe beavattatván, 1831. óta a szentlőrinci és gyönki iskolákba járatták, mialatt, u. m. 1830-iki őszszel, előbbi lakhelyüket Szabadszállással cserélték fel, hol apjának földes is lévén, újra haszonbérbe vette az itteni már egyszer leírt széket, s azt egész 1839-ig tartotta meg 4). Jól menvén az apja dolgai 5), őt a pesti (1834—5.), majd az aszódi ev. iskolákba (1835— 8.) járatta 6) és semmit sem sajnált a szép tehetséget mutató fiútól. Ehez képest az utóbbi városban iskolai tanulmányai mellett a zongorában és rajzolásban is nyert oktatást, s bár egyikben sem képezte ki magát teljesen, de szépérzéke kifejtésére azok nem kis mértékben hatottak, s különösen az utóbbiban, Orlai a festő tanúsága szerint, ritka helyes ítélettel bírt. Költői első kísérletei is ez időbe esnek, s első dalait a barátság sugalta, melyben oly ábrándos volt, mint utóbb a szerelemben 7). Ez idő alatt sűrűen jött elemi csapások és hitetlen emberek ravaszlelkűsége folytán elhanyatlott szülés szerencséje, melyhez az 1838-iki nagy árvíz révén, azokat végső szegénységre juttatta 8). Gondoskodott ugyan az atyja ekkor is, hogy fia, iskolái folytatására Selmecre mehessen, hol 1838. augustus 31. be is íratta magát a lyceum szónoklat-költészeti első osztályába, de ellátása igen szegényes volt egy kamarai hajdúnál, kivel és családjával azon egy szobában lakott. Ő azonban derűit szívvel viselte a meg nem szokott nélkülözéseket, s szabad idejét magyar történeti és költői munkák, főleg Vörösmarty olvasásán kivül költői kísérletekre fordította, melyeket a lyceumban fenállott magyar társaságban szokott felolvasni. Ezek közöl az első (nov. 7.1838.),,/ hütelenhez“ Szeberényi megjegyzése szerint nem volt jobb sok más kezdő munkájánál; mindamellett már ekkor gyakran említette, mennyire szeretné, ha csak egyetlenegy munkáját láthatná nyomtatásban. Történt, hogy azon télen Sei