Toldy Ferenc: A magyar nyelv és irodalom kézikönyve a Mohácsi vésztől a legújabb időig, vagyis az utóbbi három század kitünőbb irói és költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. A 19. század költői. Kazinczy Ferenctől Arany Jánosig (Budapest, 1857)
Tizenkilencedik század
789 PETŐFI SÁNDOR, 790 lévén épen a tanévnek, s a lyceurai deákok oszlófélben, rövid öröm után, mit pajtásai közt talált, ezekkel együtt ő is elhagyta Pozsonyt. Nem lévén módja önfentartására, Sepsi vándor szinésztársaságába állott, s azzal a szűnhavakban rövid időre Ozorán találjuk (Fejér várm.). Azonban közeledvén a tanév kezdete, két ekép elvesztett év után, nov. elején 1841. csakugyan visszatért Pápára, hol azalatt bizonyítványa is megérkezvén, egy évet a collegiumban nyugalommal töltött; s bár tanulmányait nem különös szorgalommal folytatta, mellékidejét mégis kizárólag önmívelésére fordította. Ekkor volt az, hogy a kitűzni szokott évi jutalmak egyikét, a lyrait, „Lehel“ című balladájával a magyar társaságnál, melynek tagjai közül különösen Jókai Mórral szőtt barátságot, ő nyerte el, egy dala pedig : A borozó, általa az Athenaeumba beküldetve, abba (máj. 22. 1842. 61. sz.) fel is vétetett (ez első nyomtatott verse, még ,,Petrovics Sándor“ aláírással). Mégis sokat küzdvén a formával, s nem érezvén erejét 14, úgy látszik bele fáradt a verselésbe, s a tanév vége felé ismét a szinészség felé hajlott 15). A szünidőt t. i. egy kis körútra fordítván Orlai társaságában, kivel Komáromon és Pesten át először Duna-Vecsén állapodott meg, hol szüleivel, hosszú elválás után, ismét találkozott, s náluk egy hetet töltött is 16), aztán Debrecenbe ment, hol Csokonai síremlékénél búcsút vevén egymástól, P. Hortobágyon át Pestre, s onnan Pápára szándékozott tanulását folytatni, azonban Székesfejérvárra jutván, a Szabó-féle színésztársaságba állott, melynél karácsonig („Borostyán“ név alatt IT) itt, a tavasz végéig pedig Kecskeméten működött, s emellett szorgalmasan űzte önmívelését. Megnyílván az országgyűlés (1843.), Petőfi Pesten és Pápán keresztül oda sietett. Pesten Bajzánál „Pönögei Kis Pál“ név alatt Petőfi megbízottjaként jelenvén meg, több dalokat adott által, mint magáért és barátjáét, mikkel Vörösmarty és Bajza javulását megnyervén. Ítéleteik nagy mértékben buzdítólag hatottak reá (tizenöt dala az 1843-as Athenaeumban mindkét fönebbi név alatt). Pozsonyba érvén, az ottani szinésztársaságnál, mely akkor a ligeti arénában játszott, vagy nem kapott alkalmazást, vagy csak igen csekélyét; nyomorgott tehát,s kénytelen volt országgyűlési tudósítások másolásával pótolni életszükségeit, míg a szerencse Lisznyai Kálmán fiatal költővel hozta össze, ki nem csak maga anyagilag segítette, hanem az országgyűlési ifjúsággal,sőt némely nevesebb írókkal is megismertette őt, s némi összeg gyűjtetett részére. Ott hagyván tehát Pozsonyt, lejött Pestre azon reményben, hogy itt irodalmi foglalatosságot nyer. Úgy is lett. Amely mértékben elfogadtattak dalai a szépirod. lapokban (Regélő, Életképek, Szivárvány), ugyanabban mind dúsabban kezdett folyni lyrai ere. Ismeretsége a fiatal irók közt szaporodott, s Nagy Ignác, a Kisfaludy-Társaság Külf. Regénytárának szerkesztője, két regényt fordíttatott vele, mit Gödöllőn, hová, beteg lévén, egy barátjához vonult, el is készített, s ezek voltak első külön megjelent dolgozásai : 1. A koros hölgy, francia regény, irta Bernard Károly, ford. Petőfi Sándor. Pest, 1843. (a Regénytár XVI. kötetében); 2. Robin Hood, angol regény, irta James György, fordította Petőfi. Pest, 1844. (a Reg. XXII. és XXIII. köt. Mindkettőt még németből). Felgyógyulván s díját felvevén, színészi szenvedélye ismét elragadta; Debrecenbe ment, hol Fáncsy Lajos vendégszerepeit; ki lyrai dolgozatai után már ismervén őt, pártolás alá vette, s kieszközlötte, hogy Petőfi vele lépne fel a „Velencei kalmár“ban, a marokkói herceg személyében. De e színésznek anynyira még a középszerűség alatt is állott, hogy nem szerződtek vele. P. tehát egy e társaságtól elvált kis csapathoz szegődött, s negyed ötöd magával elindult Székelyhidra, Diószegre, boldognak érezve magát, hogy az első szerepeket játszhatta. Vége az lett, hogy egy két hónap múlva betegen rongyosan érkezett vissza Debrecenbe, s Pákh Alberthez szállott, kivel még Sopronban