Toldy Ferenc: A magyar nyelv és irodalom kézikönyve a Mohácsi vésztől a legújabb időig, vagyis az utóbbi három század kitünőbb irói és költői életrajzokban és jellemző mutatványokban. 2. A 19. század költői. Kazinczy Ferenctől Arany Jánosig (Budapest, 1857)
Tizenkilencedik század
801 PETŐFI SÁNDOR. . 802 Egyszer már én is meghalok. Mérget töltöttek azok vizembe, A kik megitták boromat. S mit tettek gyilkosaim, Hogy gaztettüket elleplezzék ? Midőn kiterítve feküttem , Reám borultak s könnyezének. Szerettem volna fölugrani, Hogy orraikat leharapjam. De nem harapom le ! gondolom, Legyen orrok és szagolják, Ha rothadok, s fúradjanak meg. Hahaha ! És hol temettek el ? Afrikában. Az volt szerencsém, Mert egy hiéna kiásó sirámból. Ez az állat volt egyetlen jóktevőm. Ezt is megcsaltam. Ő combom akarta megenni. Én szívemet adtam oda, S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle. Hahaha ! De hiába, csak így jár, Ki emberrel tesz jót. Mi az ember ? Mondják : virágnak gyökere, Amely fón a mennyben virul. De ez nem igaz. Virág az ember, melynek gyökére Ott lenn van a pokolban. Egy bölcs tanított engemet erre, Ki nagy bolond volt, mert éhen hala. Mért nem lopott? mért nem rabolt? Hahaha? De mit kacagok, mint a bolond . Hisz sírnom kellene. Siratni, hogy oly gonosz a világ. Az isten is felhő szemével Gyakran siratja, hogy megalkotá. De mit használ az ég könyvre is? A földre hull, a ronda földre. Hol az emberek lábbal tiporják, S mi lesz belőle, Az ég könnyéből ? .... sár. Hihaha ! . Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona, Érdempénz melleden a nap, S ruhád, rongyos ruhád a felhőm, így eresztik el a vén katonát: A hosszú szolgálat jutalma Egy érdemapénz és rongyos öltözet. Hahaha ! S tudjátok-e, mit tesz az emberi nyelven , Midőn a tűrj azt mondja : pitypalatty? Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt ! Az asszony vonzza magához a férfiakat, Mint a folyókat a tenger; Miért? hogy elnyelhesse. Szép állat az asszonyi állat, Szép és veszedelmes ; Arany pohárban méregital. Én ittalok, oh szerelem ! Egy harmatcseppnyi belőled édesebb, toldy kézikönyve, .. Mint egy mézzé vált tenger ; De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb, Mint egy méreggé vált tenger. Láttátok-e már a tengert, Midőn a fergeteg szánt rajta És vet beléje halálmagot ? Láttátok a fergeteget, E barna parasztot, Kezében villámösztökével ? Hahaha. ! Ha megérik a gyümölcs , lehull fájáról. Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell. Még várok holnapig , Ha holnap sem lesz a végítélet : Beások a föld közepéig, Lőport viszek le És a világot a Levegőbe röpítem . . . S hahaha ! 6. Forrás és folyam. Szelíd a forrás habja, s dalai Beillenének csengetyű szavának. Ilyen szelídek és csengők valának Ifjúságomnak első hangjai. Akkor kedélyem a forrás vala, Mosolygó tükre a szép mennyországnak , Nap, csillagok s hold bele láthatónak, Szivem volt a forrás víg fris hala. De a kis forrás most már nagy folyam , Csengő szavát s nyugalmát elvesztette, Vészek kergetnek vészeket fölötte, S belé a mennynek nézni hasztalan. Ne nézz beléje, oh menny, hasztalan! Magad most benne úgy sem láthatod meg, Mert az csatáitól a fergetegnek Mindfenekiglen fölforgatva van. És*mit jelent e vérfolt a vizen , E vérfolt a haboknak közepette ? ... . Horgát a vad világ beléd ütötte : Te vérzel, árva hal, szegény szivem. 7. A Dunán. Folyam, kebled hányszor repeszti meg Hajó futása s dúló fergeteg ! S a seb mi hosszú és a sebmi mély ! Minőt a szíven nem vág szenvedély. Mégis, ha elmegy fergeteg s hajó, A seb begyógyúl, s minden újra jó. S az emberszív, ha egyszer megreped, Nincs balzsam, mely hegeszsze a sebet. 8. A Szerelem Gyöngyeiből. 1. Szép vidéknek szépséges leánya . . . Szép vidéknek szépséges leánya! Eszem azt a gyönyörű sciped — 2 fi.