Toldy Ferenc: Irodalomtörténeti olvasókönyv, vonatkozással magyar irodalomtörténetére (Budapest, 1868)
MAGY. AKADÉMI KÖNYVTÁRA ELOSZÓ. íme az Irodalomtörténet Előszavában megígért Olvasókönyv. Azon voltam, hogy az nyelvünk és irodalmunk történetének minden fontos és jellemzetes mozzanatait követve, a választott példadarabok a történeti előadás felvilágosítására, s némi részben legalább igazolására szolgálhassanak. Mondom : némi részben, mert hogy ezt teljes mérvben teljesítse, arra ily, tancélra szánt, kézikönyv hivatva nem lehet, miután abból először a paedagogiai tekintet a költői műveknek igen nagy, a bölcsészeti, történeti és szónoklatiaknak pedig nem kicsiny részét kizárja ; másfelül az ily könyvnek mind közvetlen rendeltetése, mind a növendék erszénye iránti kímélet által vont határok is gátolják a szerzőt, még a fő írókból is annyi mutatványt adni, amennyi által ezek szelleme kifejezve, formáik teljességökben megismertetve legyenek. Minden ily szemelvényes könyvnek nem a sok anyag, hanem az épen elégségesnek célszerű megválasztása és szükséges irányzó s magyarázó készület helyessége határozza meg becsét. Sőt a sok, midőn sok írótól, s e mellett egytől-egytől kevés adatik, épen káros ; mert sokfelé elszórja a fiatal ember figyelmét; mert ez sok részletet kezdetben még nem lévén képes áttekinteni, tájékozódását majdnem lehetetleníti ; mert — hogy hasonlattal éljek — a topographiai részletek által gátoltatni fog a kép geographiai physiognomiájához felemelkedni , mert az egészhez képest kevéssé jelentős írók sokasága által elfoglalt téren az irány-képvi-