Toldy Ferenc: A nemzeti irodalom ismeretének viszonyáról a nemzeti élethez, és buzgó esdeklés a "Nemzeti könyvtár" ügyében (Budapest, 1851)

229812 fii. academta’\ VkÖJMYYTAII A) A NEMZETI IRODALOM ISMERETÉNEK VISZONYÁRÓL A NEMZETI ÉLETHEZ, ÉS BUZGÓ ESDEKLÉS A „NEMZETI KÖNYVTÁR“ ÜGYÉBEN. Non minor est virtus, quam quærere, parta tueri. I. A nemzeti élet sa szellem melly azt táplálja és határozza, nem csak azon külső tettekben nyilatkozik, mik a szokott értelemben vett historia tárgyát teszik; hanem vallásában is, a szerint mint azt ki­fejté vagy az idegent magába felvette és módosítja, polgári intéz- vényeiben, melyekkel társadalmi viszonyait szabályozza, cselekvősé­gében, mely anyagi állapotjait határozza, erkölcseiben, melyek úgy ethikai elveinek, értelmi s kedélyi lényegének kifolyásai, mint ezek által feltételezett társas formáinak öszvegét állítják elé,továbbá művészetében, mely szellemisített érzékiségének alkotó munkássága, nyelvében, mely a sajátlag módosult lélek belső szükségességgel képződött orgánja, és végre irodalmában, mely alatt a gondolat írott (vagy bár íratlan, de írható) müvei öszvegét értjük. A nemzeti élete külön utó nyilatkozásainak egyik forrása kétségtelenül nemze­ten kívül van: t. i. földirati fekvés, más népekkeli viszonyok, idegen míveltség s ennek müvei,történeti események s a véletlennek sző vödései nevezetes tényezői annak ; más, ősi, mély és belszükségü forrása ma­gából a nemzet kebeléből serked, ama tényezők által különfélekép határozva, de bizonyos pontig sajátságát idők során át megőrizve. De vau még egy harmadik forrás is, mely nem kevesbbé hatályos : s ez a leéli idők emlékezete, melyeket a történet—, s az idők szellemi müveinek maradványai, melyeket az irodalom őriz meg. Ezek örök és végtelen körben forogva, teremve és teremtve, szülöttei és ismét újjá szülői a nemzeti szellemnek. Tudnillik ugyan azon jele­net merül itt fel az emberiségben, melyet az anya természet mutat nagyszerű élelfolyamában : mit tegnap előhozott, azt ma elrontja, hogy holnap ismét új alakban feléleszsze. A mely levél őszszel el­hervadt és lehullt, a földdel egyesül, hogy tavaszkor új viránynyal dí-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék