Toldy Ferenc: A nemzeti irodalom ismeretének viszonyáról a nemzeti élethez, és buzgó esdeklés a "Nemzeti könyvtár" ügyében (Budapest, 1851)
229812 fil. academia’ VKÖJMYVTANA) A NEMZETI IRODALOM ISMERETÉNEK VISZONYÁRÓL A NEMZETI ÉLETHEZ, ÉS BUZGÓ ESDEKLÉS A „NEMZETI KÖNYVTÁR“ ÜGYÉBEN. Non minor est virtus, quam quarere, parta tueri. I. A nemzeti élet s a szellem melly azt táplálja és határozza, nem csak azon külső tettekben nyilatkozik, mik a szokott értelemben vett história tárgyát teszik, hanem vallásában is, a szerint mint azt kifejté vagy az idegent magába felvette és módosítja, polgári intézményeiben, melyekkel társadalmi viszonyait szabályozza, cselekvőségében, mely anyagi állapotjait határozza, erkölcseiben, melyek úgy etnikai elveinek, értelmi szedélyi lényegének kifolyásai, mint ezek által feltételezett társas formáinak öszvegét állítják elő,továbbá művészetében, mely szellemisített érzékiségének alkotó munkássága, nyelvében, mely a sajátlag módosult lélek belső szükségességgel képződött orgánja, és végre irodalmában, mely alatt a gondolat írott (vagy bár íratlan, de írható) művei öszvegét értjük. A nemzeti élete külön utó nyilatkozásainak egyik forrása kétségtelenül nemzeten kívül van: t. i. földirati fekvés, más népekkeli viszonyok, idegen míveltség s ennek művei,történeti események s a véletlennek szövődései nevezetes tényezői annak ; más, ősi, mély és belszükségü forrása magából a nemzet kebeléből serked, ama tényezők által különfélekép határozva, de bizonyos pontig sajátságát idők során át megőrizve. De van még egy harmadik forrás is, mely nem kevésbbé hatályos , s ez a téli idők emlékezete, melyeket a történet, s az idők szellemi műveinek maradványai, melyeket az irodalom őriz meg. Ezek örök és végtelen körben forogva, teremve és teremtve, szülöttei és ismét újjászülői a nemzeti szellemnek. Tudnillik ugyan azon jelenet merül itt fel az emberiségben, melyet az anya természet mutat nagyszerű életfolyamában : mit tegnap előhozott, azt ma elrontja, hogy holnap ismét új alakban feléleszsze. A mely levél őszszel elhervadt és lehullt, a földdel egyesül, hogy tavaszkor új viránynyal dí-