Toldy Ferenc: Academiai emlékszózat széki gróf Teleki Ferenc felett (Budapest, 1854)
Azon férfiút, Tekintetes Academia, kinek emlékezetét kegyeletes tisztelettel meg kívánom ma újítani közöttünk, sem a polgári pályán feltűnt tettek, sem az íróin számos művek nem sorozták az úgynevezett előkelőségek közé , de az elsőn mint hit és méhszorgalmu munkás n emezen mint a nemzeti becsületet szívén hordozott nemes hazafi, ’s e’ kívül az irodalom’ ügyének a’ felsőbb körökben buzgó pártolója, végre ez intézet irányában is, mint könyvtárunk’ egyik jótevője, megérdemlette, hogy említetlen ne szállott legyen sírjába. Különben is azon rend, mellyhez tartozott, sőt polgári társaságunk’ bármelly rende, nem olly gazdag rendkívüli férfiakban ; ’s az önzetlen, tiszta, munkás hazafiság — fájdalom — nem olly egyetemes jellemvonása azoknak, kik iránt e’ haza annyi jóval van , hogy azt ne többnek mint természetes kötelemnek — hogy azt érdemnek nem tekintsük. Nekünk tehát igenis van okunk azt tisztelni a’jókban, okunk hálásan hirdetni, úgy eirántok való igazságból, mint saját magunk iránti érdekből , hogy mások is buzdíttassanak tenni azt, mit nem tenni dísztelenség, tenni pedig kötelem ugyan, de érdem egyszersmind. Széki gróf Teleki Ferencz’ emlékezetét üdvözlöm. Tekintetes Academia, kinek könyvtárhagyományából intézetünk e’ folyó évben becses öregbedést vett. Életrajzával kezdem, melly bár egyszerű, ’s alig áll egyébből mint évszámokból , de ezeknek az 1 .