Toldy Ferenc: Academiai emlékszózat széki gróf Teleki Ferenc felett (Budapest, 1854)
4 ő nemes egyénisége megadta súlyos tartalmukat. Igen is, egyszerű ’s rendes folyamat volt élete, ’s a’ sors megkímélte őt kitüntetéseitől, ’s ezzel egyszersmind szenvedéseitől is — megválva azoktól, mik a’ nemzettest’ minden idegecskéjén átrezzentek, ’s így az ő keble boldog nyugalmát is, élte’ alkonyán, feldúlták. Gróf Teleki Ferencz , gróf Teleki Sámuel kapitány’ és gróf Serényi Franciska’fiuk, Straszniczban, Morvaországban született 1790. april’ 20-kán, honnan szülei nem sokára Pozsonyba költöztek, ’s a’ kir. academián végezvén tanulmányait, Nagyszombatba ment által, hol a’ papi öltönyt vevén fel, theologiát hallgatott. 1812- ben mindazáltal változtatott szándékkal a’ polgári pályára, ’s először ugyan mint Pest vármegye aljegyzője, lépett, innen a’ magyar királyi helytartó tanácshoz ment által, hol fokonként haladva, tanácsosságra emelkedett, 1825-ben kormányszéki tanácsosul Kolosvárra tétetett által, végre 1828-ban udvari tanácsosul Bécsbe az egyetemes udvari kamarához, honnan rövid időn az erdélyi, majd a’ magyar udvari cancellariához referendáznak; 1844-ben titkos tanácsossá lett, s mint illyen folytatta hivatalát a korszakos 1848—ki évig, mellynek áprilisében nyugalomra lépett. A’halál csendesen és fájdalmak nélkül oltotta el élte’világát múlt évi martius’ 8-dikán. Gróf Teleki Ferencz legmíveltebb nagyaink közé tartozott. Az új népek’ classicai literatúrájában teljes jártassággal bírt, terjedelmes ismeretei voltak a'történet és államtudományban; de különös szeretettel a' magyar irodalom’ haladásait követte, ’s könyvtárában a’ jobb folyóiratok s tudományos úgy, mint szépirodalmi munkák, nem hiányzottak. Jól esett nekem, Tekintetes Academia, valahányszor Bécsben , ’s mindenkor nála is, megfordúltam, tanújának lennem azon meleg részvétnek, mellyel tudományos működéseink’ legapróbb részleteiről, ’s az új erők, új kilátások mibenlétéről tudakozódni szokott. Jut eszembe, mennyire fájlalta, s tartotta megfoghatatlannak a’ történeti tanulmányok’ szinte teljes elhanyatlását közöttünk : közöttünk, kiknek minden polgári viszonyaink történetileg fejlődtek ki, kiknek jelenünk a’ múlttal olly szoros réteges egységben állt, hogy azt enélkül sem érteni, sem fentartani, s annak jövendőjét biztosan munkálni nem lehet. Rég