Akin Károly: A gázok összenyomhatóságáról (Értekezések a természettudományok köréből, 1/6., 1867)
4AKIN KÁROLY. = const. , nem pedig azt, mit a közönséges definitio tesz, hogy Р+Ч= const. mely utóbbi egyenlet, az elsőnél fogva, soha sem lehet igaz. Ez észrevételt czélszerűbben lehet kifejezni a következőkben. Minden véges gáztömegben változik úgy a feszély mint a sűrűség rétegről rétegre, s a Boyle-Mariotte-féle törvény csak azon feszélyeket és sűrűségeket hozza összeköttetésbe, melyek egy és ugyanazon végtelen keskeny horizontál rétegben uralkodnak. Ámde rendesen a véges gáztömegnek azon feszélyét mérik meg, mely a legalacsonyabb rétegben létezik, s ezt a feszélyt azon sűrűséggel hasonlítják össze, mely az egész tömegre vonatkozik, t. i. a középsűrűséggel, tehát egy oly sűrűséggel, mely nem a legalacsonyabb rétegnek, hanem egy középrétegnek felel meg. Ezt csak akkor szabad tenni, ha a gáztömeg rövid magassága folytán az említett kétféle sűrűség egymástól csak igen kevéssel különbözik. Regnault úr híres kísérleteiben, melyekre ezennel áttérünk, nem nehéz megmutatni, hogy hiba volt e befolyásra nem gondolni. Ugyanis R. úr idetartozó kísérletei mindanynyian oly gáztömegekkel voltak téve, melyek vertical kiterjedése eleinte 3 méter volt, s melyek azután félmagasságra összenyomattak, így ő a gáztömeg legnagyobb feszélyét összeköttetésbe hozta nem a legnagyobb sűrűséggel, hanem annak középsűrűségével. Egyszerű formulák segélyével könynyen kiszámíthatni, hogy azon quotienseknek, melyekről R. azt hitte, miszerint a Boyle-Mariote törvény értelmében, minden gázra nézve, egyenlők tartoznának lenni az egységgel, épen e törvény értelmében a következő számokat kellene adniok : Levegőnél : 1.000094 Nitrogén „ : 1.000091 Szénsav „ : 1.000144 Hydrogénnél: 1.000007. E számok különbözése 1 -től, melyet később /A-nak fogunk nevezni, sokkal tetemesebb, mintsem hogy azt elhanyagolni szabad volna, s így a B. által kimutatott eltérések a B.-M törvény-