Apáthy István: A pióczafélék külső alaktanáról (Értekezések a természettudományok köréből, 19/3., 1889)
A PIÓCZAFÉLÉK KÜLSŐ ALAKTANÁRÓL. 3 Leydig,1) Leuckart* 2) által jutottak. Különösen áll ez a Pióczafélék alaktanára vonatkozólag, mely a legegyszerűbb, a legkönnyebben földeríthető viszonyokkal sincs még ma sem tisztában. Nagyobb a haladás a Fejlődéstan és a Szövettan terén. E két legújabb tudományág aránylag nagyobb sikert ért el a Pióczaféléknél, mint sokkal idősebb, sokkal hatalmasabb testvérük az Összehasonlító Boncztan, az Alaktan. Hogy ennek megfelelőleg a szóban forgó állatcsoport Rendszertana sem haladt, az csak természetes. Kevésbbé természetesnek találom azonban, hogy a legújabb rendszertani írók is elhanyagolják még a legkönnyebben megállapítható külső jellegeket is.3) Leydig Fr.: «Zur Anatomie von Piscicola geometrica, mittheilweiser Vergleichung anderer einheimischer Hirudineen.» Zeitschrift für wissenschaftliche Zoologie.4 Bd. I. 1849. — «Zum Circulations- und Respirations System von Xepheus und Clepsine.» ,Berichte von der Königl. zootom. Anstalt zu Würzburg.4 Leipzig, 1849. — «Anatomisches über Brancheilion und Pontobdella.» Zeitschrift für wiss. Zool.4 Bd. 4. 1851. — «Vom Bau des Thierischen Körpers.» ,Handbuch der vergl. Anatomie.4 I. Bd. Tübingen, 1864. 8) Leuckart R.: «Die menschlichen Parasiten etc.» Bd. L Leipzig und Heidelberg, 1863. 3) Lewinsen, tudtommal a legutolsó, a ki a Pióczafélékről nagyobb rendszertani közleményt adott ki, például a Clepsine nemi jellegéül 58—100 gyűrűt állít föl (p. 251), s a Piscicolának és Pontobdellának 1—7 pár herét enged, (p. 253), holott mind a két állítás oly tévedés, mely a legkönnyebben el lett volna kerülhető : a Clepsine gyűrűinek száma ugyanis vizsgálataim szerint korántsem mozog oly tág határok között, s a Piscicola és Ph. heréinek száma állandóan 6 pár. Lewinsen G. M. R. : «Systematisk-geographisk oversigt over de nordiske Annulata etc.» Kjöbenhavn, 1883. Nusbaum pedig, a ki ugyan nem systematikus, a Clepsine nemnek csupán 1 pár herét tulajdonít; csak egyetlen egy ivarérett példányt nézett volna meg két üveglemez közt kézi nagyítóval, mindjárt láthatta volna, hogy a Clepsinének is legalább 6 pár heréje van. Nusbaum J.: «Zur Entwicklungsgeschichte der Hirudineen. (Clepsine).» Zoologischer Anzeiger,4 VII. Jahrg, p. 609—615. Egyébiránt Moquin-Tandon óta alig volt rendszertani írója a Pióczaféléknek, aki mást tett volna, mint hogy változatlanun kiírta a régi diagnosisokat , még annyit sem tartva szükségesnek, hogy jól megnézze az egyes fajokat, hacsak nem azért, hogy újat csináljon belőlük. Sajnos, hogy a Pióczafélékről írt legújabb magyar munka sem szabadulhatott- 1.