Klug Nándor: Az enyv mint tápanyag (Értekezések a természettudományok köréből, 20/3., 1890)

55388 ÉRTEKEZESEK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL. KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA. A III. OSZTÁLY RENDELETÉBŐL AJÁNDÉK Q7N­­ PV.Q/T1 SZABÓ JÓZSEF XANTUS JÁNOS hagyatékából. OSZTALYTITKÁR. AZ ENYV MINT TÁPANYAG Klup Nándor lev. tagtól. (Mint székfoglalót felolvasta a III. osztály ülésén 1800. okt. 20.) Minthogy a húsevő állatok valamint az ember is sok enyv­adó szövetet esznek, a csontok, porozok, inak, könyék, izmok és az ezekből a táplálékot szolgáltató állatok más testrészeiből főtt ételeink általában enyvet is bőven tartalmaznak, igen termé­szetes, hogy a vizsgálókat rég időtől fogva az a kérdés foglal­koztatta, vájjon mennyiben tápanyag az enyv? Eleintén a csontokból kivonható enyvet a legjobb tápanyagnak tartották. Ez okból készítette Dionys Papin (1682-ben) a tőle elnevezett digestort is, melylyel a csontokból, inakból stb. az enyvet nagy mennyiségben ki lehet vonni és az így előállított csontlevessel táplálta Páris szegényeit. Későbbi viszgálatokból azonban kide­rült, hogy az enyv tápértékét felette túlbecsülték. Úgy látszik, az első, ki az enyvadó anyagok emésztődését kísérletileg kutyán megvizsgálta, Boerh­ave volt 1754-ben. Sze­rinte azok sem a csontokat, sem más enyvadó anyagot nem emésztenek meg: a csontokat, mint finom szét­morzsolt csont­lisztet, az izomrostokat és szalagokat pedig egészen változatla­­nul találta meg a kutya bélsarában. E nézethez Haller is csatlakozott. A nevezett két vizsgálat M. T.­­­. ÉRT. A TERMÉSZF.TTUD. KÖRÉBŐL. 1890. XX. K. 3. 87. 6

Next