Klug Nándor: Az enyv mint tápanyag (Értekezések a természettudományok köréből, 20/3., 1890)
55388 ÉRTEKEZESEK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL. KIADJA A MAGYAR TUD. AKADÉMIA. A III. OSZTÁLY RENDELETÉBŐL AJÁNDÉK Q7N PV.Q/T1 SZABÓ JÓZSEF XANTUS JÁNOS hagyatékából. OSZTALYTITKÁR. AZ ENYV MINT TÁPANYAG Klup Nándor lev. tagtól. (Mint székfoglalót felolvasta a III. osztály ülésén 1800. okt. 20.) Minthogy a húsevő állatok valamint az ember is sok enyvadó szövetet esznek, a csontok, porozok, inak, könyék, izmok és az ezekből a táplálékot szolgáltató állatok más testrészeiből főtt ételeink általában enyvet is bőven tartalmaznak, igen természetes, hogy a vizsgálókat rég időtől fogva az a kérdés foglalkoztatta, vájjon mennyiben tápanyag az enyv? Eleintén a csontokból kivonható enyvet a legjobb tápanyagnak tartották. Ez okból készítette Dionys Papin (1682-ben) a tőle elnevezett digestort is, melylyel a csontokból, inakból stb. az enyvet nagy mennyiségben ki lehet vonni és az így előállított csontlevessel táplálta Páris szegényeit. Későbbi viszgálatokból azonban kiderült, hogy az enyv tápértékét felette túlbecsülték. Úgy látszik, az első, ki az enyvadó anyagok emésztődését kísérletileg kutyán megvizsgálta, Boerhave volt 1754-ben. Szerinte azok sem a csontokat, sem más enyvadó anyagot nem emésztenek meg: a csontokat, mint finom szétmorzsolt csontlisztet, az izomrostokat és szalagokat pedig egészen változatlanul találta meg a kutya bélsarában. E nézethez Haller is csatlakozott. A nevezett két vizsgálat M. T.. ÉRT. A TERMÉSZF.TTUD. KÖRÉBŐL. 1890. XX. K. 3. 87. 6