Északi rokonaink. A Magyar-Finn és a Magyar-Észt Társaság közleményei 7. (1942)

Tasnádi Nagy András: Ünnepi köszöntő

ÉSZAKI ROKONAINK VII. KÖTET BUDAPEST 1942 DECEMBER Ünnepi köszöntő. Irta és elmondta:­ Tasn­ádi Nagy András. Ezt az ünnepélyt, melyre ma itt finnek, észtek és magyarok egybesereglettünk, nem valamely ügyesen összehozott nemzet­közi szerződés, nem valamely szövetségi paktum, nem egy diplo­máciai siker, nem egy szakaszokba szedett megállapodás vagy egy jogilag szabályozott érdekszövetség méltatásának szentel­jük. Ez az összejövetel ünnepe egy — gyökérszálaival — évezre­dekbe visszanyúló testvériségnek, ünnepe a szeretetnek és fi vérnek, ünnepe nem a számító hideg észnek, hanem a testvér-vér dobogtatta szíveknek, nem a rideg értelemnek, hanem a meleg érzelmeknek. . . Már ha ez így van, akkor meg fogják érteni és meg fogják bocsátani nekem, ha a finn-ugor testvériségre gondolva, s arról szólva, szubjektív momentumoknak hatása alá kerülök, ha test­vériséget méltatva személyes élményeimnek és érzelmeimnek is hangot adok. Ő­ Nyáron múlt hat esztendeje, hogy az utolsó finn-ugor kon­gresszus alkalmából Észtországban, Tartuban, Tallinnban s Hel­sinkiben és Finnországban töltöttem pár hetet. E hetek be­nyomásai felejthetetlenül vésődtek bele elmémbe. Tartu ősi egyetemével, a kedves fogadtatás, melyben ré­szünk volt, a lelkes hangulat,­­mely odáig fokozódott, hogy mikor elutaztunk, a vasútállomáson, a váróteremben s a perronon a ka­tonazene hangjaira sok száz ember perdült táncra s az egyetemi hallgatóknak egy nagy csapata ült fel vonatunkra, hogy elkísér­jen bennünket az ország fővárosába, Tallinnba, mindez kitörölhe­tetlenül él emlékezetemben. És Tallinn! Ez a szépséges város, sok évszázados épületei­vel, hatalmas várfalaival, melyeknek ódon külső képe mögött a törvényhozás egészen modernül kiépített helyiségei rejtőznek, a városháza messze keletről ideálmodott minaretjével, azután a gyönyörű kikötő, honnan a szám a messzi finn partok felé kémlel. Lehet-e ezekből bármit is feledni? De nem csak a kép szép, mely a miliőt adja, hane­m azon­­ ­ 1942. nov. 21-én a Finnugor néprokonsági ünnepélyen.

Next