Északi rokonaink. A Magyar-Finn és a Magyar-Észt Társaság közleményei 7. (1942)
Tasnádi Nagy András: Ünnepi köszöntő
nai szívünkhöz férkőzik ,a nép is, melyet ez a miliő körülölel a testvér észt nép a maga meleg kedélyével, utolérhetetlen vendégszeretetével, rokoni ragaszkodásával. Emléket kell itt állítanom államfőjüknek, az öreg Päts Konstantinnak, kinek első olvasmánya naponta egy németnyelvű magyar lap volt, ki legalaposabban volt tájékozódva a nemzeti létünket érintő minden nagy kérdésről, aki pár találkozás után a legmelegebb barátság minden jelével halmozott el bennünket magyarokat s aki azóta — fájdalom — az orosz szovjet szörnyűségeinek áldozata lett. De szeretnék szólni arról is, miként búcsúztatta magyar vendégeit Tallinn közönsége a kikötőben, mikor hajóra szálltunk, hogy Helsinkibe utazzunk, hogyan halmoztak el szeretetüknek kedves megnyilatkozásaival, virágdísszel, s a legkülönbözőbb ajándékokkal — időm azonban ki van mérve snem engedi, hogy részletekbe bocsátkozzam. Nem engedi azt sem, hogy Helsinkiről s .Finnországról — csak rövidre fogva is — elsoroljam mindazt, ami nyomot hagyott lelkemben, elmondjam a sok szépet,értékeset és kedveset, amit tapasztaltam, megemlékezzem a sok figyelemről, mellyel testvéri érzéseiket kifejezésre juttatták. Annyit mégis legyen szabad elmondanom, aki egyszer látta a finn tavakat fenyőkoszorúikkal, a partjaikon elnyúló smaragdzöld rétekkel, látta a finnek udvarházait, amelyeknek levegőjében annyi hasonlóság van a mi régi, egyszerű kúriáinkhoz, aki látta a finn természet csodáit, az imatrai vízeséseket, Viipuri ősi vártornyát, aki elbeszélgetett egyszerű finn emberekkel s megállapította, hogy mennyire magába szívja a legszegényebb gazda vagy tehenész is az ő nemzeti kultúrájukat, aki érezte, hogy a becsületesség, kötelességtudás, önfeláldozás, a köz szeretetének érzése hogy át- és áthatja ezt a kicsiny népet, az mindennek hatása alól szabadulni soha többé nem tud. Értéktelennek kellene lennie annak, aki Helsinkiben, ebben a nagyszerűen fejlődő városban, annak életritmusában, népe megható rokonszenv-nyilvánításaiban, a vidék lelki atmoszférájában hidegen maradna s nem tárná ki szivét a testvériesség minduntalan jelentkező kisugárzásai számára. Nincs az a finn férfi vagy nő, vagy akár iskolás gyermek, aki a velünk való rokonságról ne tudna, nem szabad lenni olyanmagyar embernek se, aki nem hordozza lelkében büszkén a testvériség érzését ez iránt a dicsőséges rokon nép iránt. Rokonok vagyunk, ezt mondja a tudomány, de ezt érezzük is, mihelyt közöttük, velük vagyunk, mihelyt j egy,kicsit közelebb jutunk hozzájuk. , Zsirai Miklós, a kiváló nyelvész azt mondja,hogy — bár egy-egy nép testi-lelki egyénisége számtalan tényezőből alakul.