Északi rokonaink. A Magyar-Finn és a Magyar-Észt Társaság közleményei 9. (1944)
Hankiss János: A finnugor néprokonság napjára
ÉSZAKI ROKONAINK 1944 FEBRUÁR BUDAPEST IX. KÖTET A finnugor néprokonság napjára. Irta: Dr. Hankiss János és elmondotta a néprokonsági ünnepen a budapesti tudományegyetem aulájában. Gond és munka ölel körül bennünket kettős vaskapoccsal. Ide is úgy jöttünk, hogy szelíd erőszakkal szakítottuk ki magunkat a hétköznap szorításából. Ünnepelni jöttünk, mert a szívünket egyszerre csak elárasztotta a meleg, a szemünket ostromolni kezdték a könnyek. Nem kérdeztük, illik-e ünnepelni, időszerű-e egy percre megállni az úton. Nem kérdeztük, mert tudjuk: az igazi ünnep sohasem doromboló tétlenkedés, még kevésbbé hiú dicsőség rapfürdője. Az igazi ünnep következetesen folyik a köznapokból: olyan az ünnepünk, amilyen a munkánk, amilyen az életünk. Csak annak van ünnepi pihenője, aki tegnap keményen dolgozott és s holnap még keményebben fog dolgozni, csak annak a lelke tud ünneplőbe öltözni, akinek mindennapi életében ott csírázott munka közben, a gond terhe alatt is valami szent eszmény, egy pici fohász, amely az ünnepnapon himnuszba, ódába, ünnepi beszédbe terebélyesedhetik. Nem tudom, elmondhatjuk-e ezt magunkról, — szeretném, ha elmondhatnánk. De itt nem rólunk van szó. És azokról a testvérnépekről, akiknek ma ünnepet szentelünk, könnyű hitvalló tanúságot tenni Isten előtt és előttetek finn, észt, magyar testvéreim; könnyű elmondani róluk, hogy harcuk és munkájuk imádság és hogy a mi rájuk gondolásunk hétköznap is ünnep. Szeretnék nagyon vigyázni, hogy egy árnyalattal se mondjak többet, mint amit valamennyien gondolunk, mert a mi északi testvéreink szigorú aranyfedezetet kívánnak minden szó mögé. De hiába, nem mondhatok róluk elég nagyot, elég sokat, elég ünnepit, hogy az, amit mondok, túlhaladja az igazságot. Finnugor néprokonság napján nem lehet nem ünnepelni s a legegyszerűbb szavak is olyan visszhangot kapnak a megilletődött lelkek falán, hogy az én egyszerű szavaimból is ünnepi beszédféle lesz. Vasárnap egy munkahét vége, de mindig új munkahét kezdete is. Az ünnep nem pihenő lesz ma nekünk, hanemtanulság és serkentés, abból, hogy szeretettel és hálával gondolunk: a test-