Esztétikai Szemle 2. (1936)
1936 / 4. szám - SZEMLE - Sebesi Ferenc: Látáselmélet és térelképzelés
életének új fázisában a kezdeti szerveződésen túl fertilitása csak növekedni fog. Az eddig szűkebb életközösségi keretet nyújtó Magyar Psychológiai Társaság büszke örömmel látja szakosztályának fokozódó önhitelét és önálló társasággá érését és általam jelenti ki a jövőre vonatkozólag is abbeli készségét, amellyel az Esztétikai Társaságnak választott vezérvonala és alapelvei mellett való kitartását együttérzően és együttdolgozóan kívánja elősegíteni. LÁTÁSELMÉLET ÉS TÉRELKÉPZELÉS A térszemlélet alakulása a művészettörténelem legösszetettebb kérdései közé tartozik. A távlati rajzolás, a képszerkesztés módja, a látáselmélet és az esztétika problémái szövődnek össze fejlődésével kapcsolatosan. A művészet ritkán maradt teljesen érintetlen az egykorú természettudományi eredményektől. A festőművészet különösen érzékeny ezekkel az eredményekkel szemben és összetett problémavilágából elsősorban a térszemlélet szerepe vezet át a tudományos gondolkozás területére; a művészi térszemlélet vonaltávlati és fénytani elemei azok a szálak, amelyekkel öszszefügg az optika, a pszichofizika és a vetületek geometriájának gazdag tudománya. Az érzékek működése mindig ugyanazt a képzett teret vetíti elénk, amely az egymásra következő képzetekből tapasztalati úton alakul. Az ábrázolóművészetben azonban nem mindig juthatott szerephez ez az empirikus térelképzelés; a művészet a tér éreztetése nélkül is megtalálta az ábrázolás és a képszerkesztés időszerű elemeit. A művészi térszemlélet a természettudományos és filozófiai gondolkozással párhuzamosan alakult ki; fejlődését — mint az európai műveltség annyi tényezőjét — a görögöktől számítjuk. A művészetnek az életeleme az a képzett tér, amely nem terjedhet túl az érzékelőképességünkön. A festőművészet vonaltávlati szabályai azonban geometriai meggondolásokon is alapulnak. Mindnyájunkban él az a hajlandóság, hogy azt a teret, amely mintegy az érzékeink működésének a kerete, a „geometriai térnek“ azzal a fogalmával azonosítjuk, amelynek sajátságai az euklidesi geometriára vezethető vissza; a folytonosság, a végtelenség, a háromméretűség, az egyneműség ennek az euklidesi térnek a legfontosabb tulajdonságai. Az értékek elkülönített működése azonban sohasem juttatna el az ilyen sajátságokkal bíró geometriai tér feltételezését