Esztétikai Szemle 2. (1936)
1936 / 4. szám - SZEMLE - Sebesi Ferenc: Látáselmélet és térelképzelés
hez. Egyetlen elkülönített érzékszervnek — pl. a szemnek — a működése ellentétes sajátsága térelképzeléshez vezetne. Ez a látási tér — amint Berkeley vizsgálatai igazolják — kétméretű, véges és nem egynemű. Az euklidesi tér fogalmát az érzékek egymásra következő működése alakította ki, az érzékszervi jelenségek összefüggésének tapasztalata tehát, amely azonban megengedi valamely nem-euklidesi tér feltételezését is. Ezeknek az összefüggéseknek kutatásával foglalkozik a geometria. A festészet azonban a képzett térben él akkor is, amikor elvont vizsgálatból szűrt szabályokat alkalmaz, mint aminek a centrális vetítésnek az euklidesi térre vonatkozó szabályai. A művészi térelképzelésben a geometriai tér nem juthat szerephez. Absztrakt képzeteink ugyanis — amint Berkeley mondja — nincsenek és Hume hozzáfűzi: „minden általános fogalom tényleg részleges fogalom, általános kifejezéssel egybekapcsolva, amely alkalmilag felidéz más részleges fogalmakat, amelyek bizonyos körülményekben a jelenlevő fogalommal megegyeznek“. Az absztrakt geometriai tér tehát — mint minden elvont geometriai fogalom — csupán lehetőségeket, változásokat föltételez, képzet kialakulásához azonban nem vezethet. A művészet időnként fölismeri a hasonlóságot, a tapasztalati összefüggést, a képzeteink változása és a geometriai térben föltételezett változások szabályai között és ilyenkor helyet enged a képszerkesztésben valamely mechanikus geometriai módszernek is. Az érzéki elképzelés és az elvont gondolkozás így meghatározott összefüggése az európai művészetben a görög időktől kezdődően alakult ki. Az ókori fénytani ismeretek alig terjednek túl a skatoptrika határain. A fény egyenes vonalú terjedésének felismerése és a tükröződés szabályai voltak ennek a tudománynak legfontosabb eredményei. Euklidesnek Plato elgondolásain alapuló elmélete szerint a látósugarak egy látási piramist alkotnak, amelynek csúcsa a szemben helyezkedik el; a testek látszólagos nagysága a látás szögétől függ. Ez a nevezetes elgondolás, amely a renaissanceban kialakult látáselméletnek az alapja volt, magában hordja a centrális vetítés egész tudományának a csíráját. Míg a látás elméletének geometriáját Euklides alapozza meg, addig pszichofizikája a filozófusok kezén alakul. A filozófia a lelki és fiziológiai jelenségek elemi fogalmazásával próbálkozik, amikor a látáselmélet kérdéseit érinti. Elterjedt nézet, hogy a fénysugár a szemből löveli ki és a tárgyakat mintegy végigtapintja. Demokritos szerint a dolgokról apró kép Az akadémiai vagy skeptikus filozófiáról (ford. Alexander B.)