Esztétikai Szemle 2. (1936)

1936 / 4. szám - SZEMLE - Sebesi Ferenc: Látáselmélet és térelképzelés

hez. Egyetlen elkülönített érzékszervnek — pl. a szemnek — a működése ellentétes sajátsága térelképzeléshez vezetne. Ez a látási tér — amint Berkeley vizsgálatai igazolják — kétméretű, véges és nem egynemű. Az euklidesi tér fogalmát az ér­zékek egymásra következő működése alakította ki, az érzék­szervi jelenségek összefüggésének tapasztalata tehát, amely azonban megengedi valamely nem-euklidesi tér feltételezését is. Ezeknek az összefüggéseknek kutatásával foglalkozik a geo­metria. A festészet azonban a képzett térben él akkor is, ami­kor elvont vizsgálatból szűrt szabályokat alkalmaz, mint ami­nek a centrális vetítésnek az euklidesi térre vonatkozó szabá­lyai. A művészi térelképzelésben a geometriai tér nem juthat szerephez. Absztrakt képzeteink ugyanis — amint Berkeley mondja — nincsenek és Hum­e hozzáfűzi: „minden általános fogalom tényleg részleges fogalom, általános kifejezéssel egybe­kapcsolva, amely alkalmilag felidéz más részleges fogalmakat, amelyek bizonyos körülményekben a jelenlevő fogalommal megegyeznek“.­ Az absztrakt geometriai tér tehát — mint min­den elvont geometriai fogalom — csupán lehetőségeket, válto­zásokat föltételez, képzet kialakulásához azonban nem vezet­het. A művészet időnként fölismeri a hasonlóságot, a tapaszta­lati összefüggést, a képzeteink változása és a geometriai térben föltételezett változások szabályai között és ilyenkor helyet en­ged a képszerkesztésben valamely mechanikus geometriai mód­szernek is. Az érzéki elképzelés és az elvont gondolkozás így megha­tározott összefüggése az európai művészetben a görög időktől kezdődően alakult ki. Az ókori fénytani ismeretek alig terjednek túl a skatoptrika határain. A fény egyenes vonalú terjedésének felismerése és a tükröződés szabályai voltak ennek a tudománynak legfonto­sabb eredményei. Euklidesnek Plato elgondolásain alapuló el­mélete szerint a látósugarak egy látási piramist alkotnak, amely­nek csúcsa a szemben helyezkedik el; a testek látszólagos nagy­sága a látás szögétől függ. Ez a nevezetes elgondolás, amely a renaissanceban kialakult látáselméletnek az alapja volt, magá­ban hordja a centrális vetítés egész tudományának a csíráját. Míg a látás elméletének geometriáját Euklides alapozza meg, addig pszichofizikája a filozófusok kezén alakul. A filozó­fia a lelki és fiziológiai jelenségek elemi fogalmazásával pró­bálkozik, amikor a látáselmélet kérdéseit érinti. Elterjedt né­zet, hogy a fénysugár a szemből löveli ki és a tárgyakat mint­egy végig­tapintja. Demokritos szerint a dolgokról apró kép­ ­ Az akadémiai vagy skeptikus filozófiáról (ford. Alexander B.)

Next