Esztétikai Szemle 6. (1940)

1940 / 1-2. szám - SZEMLE - Hubay Miklós: A barokk reaktiválása. (Angyal Endre: Theatrum Mundi)

nél Vas Gereben a legkiválóbbak. Az angol, francia és orosz nyomon járó realizmus csak a kiegyezés után hódít teret irodalmunkban , értékes fejtegetések során plasztikus képet kapunk Tolnai Lajos, Vér­­tesy Arnold, Toldy István, Justh Zsigmond munkásságáról,­­ hogy csak a kiemelkedőbbeket említsük. Rákosi Jenő, Iványi Ödön és Csiky Gergely regényei helyenként a romantika lomtárba került kellékeivel dolgoznak. A kiegyezés utáni regényíró gárdának legki­válóbb alakja Mikszáth. Látjuk erényeit: mesemondó készség, sok­színű, de nem bonyolult regényhősök, de a szerző nem huny szemet hibái felett sem: szerkesztésbeli fogyatékossága, jellemábrázolás hiányai. Mikszáthtal lezárul Császárnál a fejlődés rendje, ő maga megmondja miért: »Ami utána következik, az kivezet a már történetivé mereve­dett múltból az élet teljébe, a jelenbe«. Vagyis Császár, a józan ítéletű, megvesztegethetetlen irodalomtörténész attól tart, hogy meglátásait. Császár, a múlt század utolsó évtizedétől napjainkig egyik legterméke­nyebb és legkonstruktívabb kritikus, megzavarja. Századunk magyar regényírói közül mint szilárd pólust csak Herczeget emeli ki, de csak azért, hogy az ő mértékéhez mérje a jelen törekvéseit. A hatalmas­ rendszerezés kihangzásában megállapítja a magyar regény világiro­dalmi jelentőségét és okos mértékkel mutat rá, hogy »regényirodal­munknak megvan nemzetünk számbeli erejéhez és politikai súlyához mért jelentősége«. Császár szintézisének jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy rendkívül józan arányérzékkel állapítja meg az egyes korokban az íróknak a helyét, hanem abban is, hogy a művekből csak azt olvassa ki, amit írójuk beléültetett s nem kísérletezik előre megszerkesztett elméleteknek a regényekből való bizonyítgatásával. Éppen ezért sajnál­juk, hogy túlzott önkritikától vezérelve tartózkodott mérsékelt és józan ítéleteit a jelen regényirodalmára alkalmazni. Reméljük azonban, hogy a kritika elméletének mestere a legújabb kor gyakorlati kritikájából leszűrt tapasztalatait egy elkövetkező munkájában nem fogja megvonni a tanulni v­ágy­óktól. Császár tudományában oly magasra emelkedett, hogy művében­ a legelvontabb fogalmakat, a legdifferenciáltabb irodalmi meghatározásokat is kristálytiszta és mégis könnyen gördülő nyelven adja, így rendszerezése a szakembernek tanulságos, a nagyközönség­nek pedig élvezetes olvasmány. Bérczik Árpád: A BAROKK REAKTIVÁLÁSA.­ I. A szellem hangsúlyozásával a történészek megszüntették a törté­nelmi távlatot. Mert figyelmüket olyasmi felé fordították, ami természete­s Angyal Endre: Theatrum Mundi. Bpest, 1938. c. könyvének alkalmából.

Next