Esztétikai Szemle 6. (1940)
1940 / 1-2. szám - SZEMLE - Hubay Miklós: A barokk reaktiválása. (Angyal Endre: Theatrum Mundi)
nél Vas Gereben a legkiválóbbak. Az angol, francia és orosz nyomon járó realizmus csak a kiegyezés után hódít teret irodalmunkban , értékes fejtegetések során plasztikus képet kapunk Tolnai Lajos, Vértesy Arnold, Toldy István, Justh Zsigmond munkásságáról, hogy csak a kiemelkedőbbeket említsük. Rákosi Jenő, Iványi Ödön és Csiky Gergely regényei helyenként a romantika lomtárba került kellékeivel dolgoznak. A kiegyezés utáni regényíró gárdának legkiválóbb alakja Mikszáth. Látjuk erényeit: mesemondó készség, sokszínű, de nem bonyolult regényhősök, de a szerző nem huny szemet hibái felett sem: szerkesztésbeli fogyatékossága, jellemábrázolás hiányai. Mikszáthtal lezárul Császárnál a fejlődés rendje, ő maga megmondja miért: »Ami utána következik, az kivezet a már történetivé merevedett múltból az élet teljébe, a jelenbe«. Vagyis Császár, a józan ítéletű, megvesztegethetetlen irodalomtörténész attól tart, hogy meglátásait. Császár, a múlt század utolsó évtizedétől napjainkig egyik legtermékenyebb és legkonstruktívabb kritikus, megzavarja. Századunk magyar regényírói közül mint szilárd pólust csak Herczeget emeli ki, de csak azért, hogy az ő mértékéhez mérje a jelen törekvéseit. A hatalmas rendszerezés kihangzásában megállapítja a magyar regény világirodalmi jelentőségét és okos mértékkel mutat rá, hogy »regényirodalmunknak megvan nemzetünk számbeli erejéhez és politikai súlyához mért jelentősége«. Császár szintézisének jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy rendkívül józan arányérzékkel állapítja meg az egyes korokban az íróknak a helyét, hanem abban is, hogy a művekből csak azt olvassa ki, amit írójuk beléültetett s nem kísérletezik előre megszerkesztett elméleteknek a regényekből való bizonyítgatásával. Éppen ezért sajnáljuk, hogy túlzott önkritikától vezérelve tartózkodott mérsékelt és józan ítéleteit a jelen regényirodalmára alkalmazni. Reméljük azonban, hogy a kritika elméletének mestere a legújabb kor gyakorlati kritikájából leszűrt tapasztalatait egy elkövetkező munkájában nem fogja megvonni a tanulni vágyóktól. Császár tudományában oly magasra emelkedett, hogy művében a legelvontabb fogalmakat, a legdifferenciáltabb irodalmi meghatározásokat is kristálytiszta és mégis könnyen gördülő nyelven adja, így rendszerezése a szakembernek tanulságos, a nagyközönségnek pedig élvezetes olvasmány. Bérczik Árpád: A BAROKK REAKTIVÁLÁSA. I. A szellem hangsúlyozásával a történészek megszüntették a történelmi távlatot. Mert figyelmüket olyasmi felé fordították, ami természetes Angyal Endre: Theatrum Mundi. Bpest, 1938. c. könyvének alkalmából.