Figyelő, 1872. január-december (2. évfolyam, 1-52. szám)

1872-01-14 / 2. szám

. Megjelenik­­ minden VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI DÍJ: Egész évre ... 8 Irt. I Fél évre.... 4 irt . Évnegyedre . . 2 irt. ] ______________________________­V_____| FIGYELŐ: fájodalmi, h­amitihin­­itfilaii. Felelős szerkesztő: SZÁN A TAMÁS. Szerkesztő lakása: Magyar­ utca 37. Szám. 1. emelet. Kiadó-hivatal: AIGNER LAJOS könyvkereskedésében­­ á­t - utca iI. s'lyim II. ÉVFOLYAM^_______________________PEST, 1872. JANUÁR 14. 2. SZÁM. Tartalom. A magyar m­űvészetnek­ állami segélyezése. György Aladár.— Száz év előtt. Závods­ky Károly. — Széptar­i elméletek. Névy László. — A magyar népdalról. Wá­gner Lajos. — Lapszemle. — Kati leány­asszony. (Beszély.) Bercsik Árpád. — Rövid szemle. A MAGYAR MŰVÉSZETNEK ÁLLAMI SEGÉLYEZÉSE. A jelen év első napjaiban tárgyalja a ma­gyar országgyűlés a vallás- és közoktatásügyi miniszter költségvetését. E miniszter tárcájához tartozik hazánkban is, mint mindenütt, a mű­vészet ügye. Érdekes lesz azért e tárgyalásokra figyelnünk. Népoktatásunk hátramaradása miatt igen természetesnek fogja mindenki találni, ha a kormány a művészetre nem fordíthat kellő figyelmet. Leverőleg hat azonban, ha a költ­ségvetés számaiból látjuk, hogy az egész összeg, a mit kormányunk az összes művészeteknek előmozdítására ezen évben kiadni vél, nem több, mint 46,oig írt, s ebből is 13,8ig írt, a nem­zeti múzeum képtára s az Eszterházy-képtár fen­­tartási költségeire fordittatik. Ennyiből áll ösz­­szesen a kormány pártfogása. Igaz, hogy 1871. márt. 10-én a jelen közoktatásügyi miniszter javaslata folytán letttelesb szakembereinkből egy ,,országos képzőművészeti tanács“ neveztetett ki, a melynek hatáskörébe tartoznék a képzőmű­vészetek lehető előmozdítása, de ezen tanács a rajztanítás előmozdításán kívül még eddig semmit sem tett vagy legalább semmit sem ho­zott működéséből nyilvánosság elé, a­mi a mű­vészet előmozdítására vonatkoznék, a­mit köny­­nyen megmagyarázhatunk abból, ha tudjuk, hogy gyűléseit csak egyszer tartja évnegye­­denként s tagjai, sőt tisztviselői sem nyernek semminemű tiszteletdíjat. Kétségtelen tény, hogy a művészet, mi­ként az irodalom is, a társadalom működése által tartathatik fenn, s legyen bármily bőkezű is a kormány, egy műveit nemzet lelkes köz­reműködése nélkül a művészet mindenkor üveg­házi növény. Ha szinte a múlt századok törté­nelme ellenkezőt látszik is bizonyítani, a mai kor democraticus s átalános szellemi fejlettségre törekvő iránya ezen állítás mellett szólanak. A nép érzületében s gondolkozásmódjában van a művészet éltető eleme, ezt bizonyítja a kis Németalföld művészete, ezt az olasz renais­­sance-kor, a­midőn a nemzetgazdasági és politikai viszonyok különben oly igen zavartak voltak. A görögök, németalföldiek s olaszok érzülete és gondolkozásmódja művészies megtestesülést keres minden kedvező esetben, s ezen kedvező esetet nem az államkormány idézte elő, hanem maga a művészet fejlődése teremti meg a mae­­cenásokat. Különösen ma, midőn a szellemi műveltség sokkal inkább meg van oszolva a társadalom minden rétegében, mint az ókor bármely más korszakában, a művészet pártolá­sát és előmozdítását egy külön osztálytól kö­vetelnünk egyátalában nem lehet. Az összes nép szellemi műveltségének átlagos fokozásá­val párhuzamban emelkedik korunkban a mű­vészet is, s ezen állapot nélkül ma már lehe­tetlen tartós, virágzó korszakot elérnie. Meg kell gondolnunk azonban másrészt, hogy a művészet nem csak kifolyása avagy egyik jelensége az átalános műveltségnek, de egy­szersmind­egyike az azt létrehozó okoknak. A művészet testesíti meg a már elméletileg ki­fejlett eszmét, ez örökíti meg a történelem nagy napjait és nagy férfiait, de egyszersmind a művészet szolgál arra, hogy eszméket költ­sön fel, hogy a homályos tudatot és sejtelmet tisztább világra emelje. Minden valódi műre­mek bizonyos tekintetben megelőzi korát, gyá­­molítólag hat a társadalom fejlődését előidéző mozgalmakra, sőt még az értelmi működést is jelentékenyen elősegíti. A művészetnek ezen tagadhatlan sajátsága elég ok arra, hogy azt, mint a népműveltség egyik eszközét, fejlődé­sében elősegíteni s annak irányát meghatá­rozni nemcsak jogunk, de kötelességünk is. Különösen oly helyeken és időben szük­séges ezen gyámkodó beavatkozás, midőn, mint hazánk jelen műveltségi viszonyai között, egy nemzet egész szellemi élete még csak fejlődé­sében áll s a körülötte levő nemzetek ezen

Next