Figyelő, 1873. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)

1873-02-23 / 8. szám

FIGYELŐ. Irodalmi, sztprmetl­ét s hetilap. Felelős szerkesztő: SZANA TAMÁS. III. ÉVFOLYAM. PEST, 1873. FEBRUÁR 23. 8. SZÁM. Tartalom. Vidéki visszhang. Károly Gy. Hugó. — Bulwer-Lytton Edward. Cyukási József. — Az emigrans irodalom. Névy László. — Szini szemle. — Lapszemle. — Rövid szemle. VIDÉKI VISSZHANG AZ ,,IRÓI ÉS MŰVÉSZI KÖR“ ÉRDEKÉBEN. (A ..Figyelő­* szerkesztőjéhez.) Ama mozgalmak, melyek az „irói és művé­szi kör“-t illetőleg nem rég a főváros magán köreiben, sőt nyilvánossága előtt is megindul­tak, nemcsak ott, hanem a vidéken is nagy mérvben fölkelték a rokonszenves érdekeltséget. Jelen sorok írója bizonyára nem fog a fogadatlan ügyvéd dicstelen szerepére vállal­kozni, ha a rokonszenv s érdekeltség érzelmei­nek ezúttal kifejezést ad, s a szóba hozott egye­sületre vonatkozólag egypár észrevételt kockáz­tat, és pedig főleg vidéki szempontból. A szép jövőjű s társadalmi tekintetben, sze­rény nézetünk szerint, igen fontos „írói s művé­szi kör“-re vonatkozólag azt olvastuk e lapok i. é. 5. számának illetékes forrásból eredt irány­­cikkében, hogy már az alapszabályok tervezete is kész, s a költségvetés mintegy 156 tagra fekteti számítását. Jól tudjuk, hogy e szám az egyleti élet megindulásának feltételező minimuma gyanánt szerepel a combinatióban, de nem fojthatjuk vissza abbeli kételyünket, hogy e csekély mini­mum nem oly szervezetben akarja-e létesíteni az igen életrevaló intézményt, mely csak a köz­pont íróit s művészeit fogadandja be tagokul?! Nem minden ok nélkül teszszük ez ész­revételt. Mit a lelkes ifjú iró, Kármán József, Schedius Lajos emlékezetes irói estélyén 1793- ban a legnyomósabb érvekkel indítványozott, immár valósulásba ment : Pest a magyar iroda­lomnak irányadó s hatékonyan működő köz­pontjává lön. De be kell ismernie a legelfogultabb gondolkozásnak is, hogy irodalmunknak nem­csak központos köre, hanem e központnak sugarai is vannak, melyek bár országszerte elágazottak, de a sugárvonal mértani természe­ténél fogva még­is csak a központhoz tartoz­nak, azzal a legörömestebben, mert legtermé­szetesebben, találkoznak. Nem ismerjük az „írói és művészi kör“ alapszabályainak tervrajzát, mert nem emléke­zünk, hogy a lapokban közzé lett volna téve. Legalább mi nem olvastuk. S így azt sem tudhatjuk, be vannak-e tagokul fogadva a különböző vidékeken elszórva élő s működő írók és művészek. Ha nincsenek, a fentebb említettek nyomán kérve kérjük e lapok 1. szer­kesztőjét, ki tudomásunkra a megpendült eszme egyik tevékeny mozgatója, hogy a végalakulás­kor legyen szószólója befogadtatásunknak. Mellettünk talán még nyomósabb okok harcolnak, mint a fővárosiak mellett. Nekik elvégre is többszörös alkalmuk van a társadalmi, tudományos, művészi s egyéb összejövetelekkor egymással találkozniuk, eszméket cserélniük, a már érdemekben gazdag, korosabb írókat s művészeket, mint tiszteletük méltó tárgyait, meg­ismerniük, azok társaságából lelkesedést, útba­igazítást s irányt meríteniek. Mi mindez elő­nyöket vagy épen nem élvezhetjük, vagy csak esetlegesen, elvétve részesülhetünk azokban. A közlekedési vonalak gyorsasága köze­lebb hozott bennünket irodalmunk központjá­hoz. A vidéki író évenként többször megfordul Budapesten, ott időzik rövidebb, hosszabb ideig. Különösen a tanárok, kiknek testülete napjainkban tekintélyes jutalékkal gyarapítja az irodalom munkásait, ha már két hónapos szün­idejüket költekezve képesek vagy akarják eltöl­teni, szívesen teszik azt az irodalmi központban. Mily kényelmes, méltó, üdvös s tanulságos szórakozási helyül kínálkozik reájuk nézve is az „írói s művészi kör“ ! Mindenesetre méltóbb s célszerűbb helyiség lesz ez, mint a kávéhá­zakéi, melyeknek szállongó füstfellegei, vakító gázfénye s hevitt melege között a vidéki h­ó eddigelé ilyen köröket kereshetett s találhatott. A befogadás módozatának eszélyes kivitele a központ feladata. Hanem hát, minthogy a vidéki írók s művészek csak az évnek csekély részében részesülhetnek az egyesület előnyeiben

Next