Figyelő, 1873. január-december (3. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-21 / 38. szám
MEGJELENIK minden VASÁRNAP. Előfizetési díj: Egész évre . . .8 frt. Fél évre........................4 „ Évnegyedre .... 2 „ könyvkereskedésében váci utca 18. szám. FIGYELŐ. IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő : SZANA TAMÁS. III. ÉVFOLYAM. BUDAPEST, 1873. SZEPTEMBER 21. SZERKESZTŐSÉG : Bástya-utca 18. szám, I. emelet. Kiadó-hivatal: AIGNER LAJOS 38. SZÁM. Tartalom. A klassikus hitvegetan jelentősége ifjúságunk képzésében. Bihari Péter. — Cicero és Caesar — Egy régi satyra a divatról. Sipos Soma — Hazai irodalom.— Orosz irodalom. Lapszemle.—Nemzeti színház. —Rövid szemle. A KLASSIKUS HITREGETAN JELENTŐSÉGE IFJÚSÁGUNK KÉPZÉSÉBEN. II. Szinte feleslegesnek látszik a mythologiáról, mint a szépművészetek nélkülözhetlen előkészítő tudományáról beszélni. A görög mythoszok valódi poesis, utólérhetlen szépségekben és ifjúságokban. Itt egy kiváltságosan adományozott nép gyönyörű képzelemvilága van megörökítve, egy bűbájos csarnok ez, hova megistenülni jár az utónemzedék; ez nem egyes ember termékeny phantariójának eredménye, ez egy egész nemzet műve, legszebb, legharmonikusabb mindazok közt, melyeket valaha költői lelkesedés alkotott. Mi minden hitregének éltet ad, az emberiség képző ösztöne, soha ragyogóbban nem nyilatkozott. S ki szól ez alakitó tehetség jogosultsága ellen ? Avagy ami fölségest az ember előhozott, nem mind e nyughatatlan, tevékeny vágy munkája-e? Foszszátok meg az emberiséget képzelmétől : megakasztjátok a folytonos teremtés munkáját,szegénynyé teszitek a világot. S ha e mennyei erő megmarad az embernél, hiába döntene romba egy váratlan katastropba mindent, mit évezredek építettek, újra kezdené a munkát, míg kertté nem változtatná át ismét a kopáron maradt föld színét. A görög mindenek felett művész nép. Történetei, államainak szerkezete, tudományos előhaladottsága, mind megérdemlik tiszteletünket. De amiket a szépművészetek terén előhozott, azok örök mesterművek, azok mindenkor minták, tanulmánydarabok maradnak, melyekhez ízlését mivelni jár a késő nemzedék. A görög művészeti emlékek, úgy az irodalmiak,mint a képzőművészetiek, igazi klassikus példányok, miket épen azért e névvel kizárólag szoktunk illetni. Nincs dalnok, ki ne merengett volna Hellas emlékein; nincs, ki viszsza ne óhajtaná azon kort, midőn még a nép volt minden, midőn egy nép dús phantasiája összeolvasztotta, megnépesítette az eget, földet és földalatti világot isteni teremtményeivel. Mily szegények vagyunk mi a jelen sivár világban, mely, midőn a valót keresi, letépi mindenről az ábránd tündérleplét s legtöbbször ürességhez vezet. Az értelemnek e férfiúi korában álmodozva gondolunk vissza a mythoszok idejére, az emberiség boldog ifjúságára. Az akarat, a tettek napjait éljük, talán mosolygunk is a letűnt népek gyermekes fogalmain, babonás képzelmén, de valami mégis óhajtani készt, s gyakran óhajtjuk, bár többet őriztünk volna meg azon ártatlan hiszékenységből! A mai élet, amint azt fel kell fognunk, inkább komoly mint szép. Ma már nem látjuk az erdő fáiban a díjasokat, a folyamokból nem integetnek felénk bájos vizitündérek, a szeleket nem Aeolus fogatja s záratja barlangjaiba, Neptun nem parancsolgat háromévi szigonyával a zúgolódó tengerek közt, — ma minden olyan természetes. — A nap nem hajtja tüzes lovait az ég boltozatán, rettenetes égi szörnyek között . Diana nem tekinget álmodó Endymionára — a helyett az a képzelhetlen nagy gömbölyű égi test, melynek már saját fényét is kétségbe vonjuk, ott várja, míg az apróbbak forognak körülte, anélkül, hogy tudnák, miért. A föld belsejének elysiumáról senki sem álmodik többé, az Olympust igen középszerű hegynek tartjuk, melyről az istenek tanácsa rég száműzve van, sőt mivel eget sem hiszünk, száműzve vannak az egész mindenségből. A villámot Jupiter helyett távirdai hivatalnokok kezelik, s ha épen