Figyelő, 1875. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-12 / 37. szám
megjelenik minden VASÁR NAP. Előfizetési díj : Egész évre ... 8 frt. Fél évre .... 4 . Évnegyedre . . . 2 .V. ÉVFOLYAM. FIGYELŐ. IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: SZAKA TAMÁS. BUDAPEST, 1875. SZEPTEMBER 12. SZERKESZTŐSÉG : Bástya-utca 18. szám. I. emelet. Kiadó-hivatal : AIGNER LAJOS könyvkereskedésében, váci utca 18. szám. 37 SZÁM. TÁRSADALMI ÁLLAPOTAINK ÉS HATÁSUK. II. A fölvilágosodottabbnál a fél műveltséget kiegészíti a félvallásosság. Műveltsége pórázán csak bizonyos fokig érhet el, ha azt elérte, s keblében van még az, mely betöltésre vár, kevés vallásosságához fordul, hogy ezzel egyesülten előbbre hatolhasson ; mivel azonban a félműveltség s félvallásosság félszegséget szülnek és sem az egyik, sem a másik, sem mindkettő kielégíteni nem bírja, támad benne a zavart, a kuszált állapot, melyből kivergődni a rendelkezésére álló eszközök segélyével nem tud. Kívánságai, vágyai nagyobb mérvűek mint a tisztán vallásosnak, igényei tágabb értelmiségénél vagy a körűté alakuló s változó viszonyoknál fogva követelőbbek mint ebben, érintkezése a mindennap fölcsillanó új jelenségekkel, a műveitek megelégedett arcvonásaival, értelmi felsőbbségével, uj dolgoknak látása s hallása, szélesebb fölvilágosodottságnak tapasztalása, de meg nem magyarázhatása, mind nyomott érzelmet támasztanak. Ő ezen tényezőkhöz szeretne emelkedni, értelmi gyöngesége azonban visszalöki mozgásának a műveltsége által kiszabott körébe. Leláncoltsága elégületlenségét ébreszti föl s ő más után lát, hogy kisszerüségének érzetét abba temesse. Egyedüli támpontja vallása lehetne, de mivel ennek szilárdsága sokkal inkább megingott, semhogy belőle vigaszt, elégültséget, kárpótlást meríthetne, oly kábultság vesz rajta erőt, hogy a folytonos szemrehányás, kétely, önkínzás keserű hullámaiban hányódik. Bizalma saját maga iránt teljesen, a hozzá legközelebb állók iránt majdnem vagy szintén egészen kivesz belőle. Ifjúságának egyes képei, emlékei fölmerülnek képzeletében kirívó színekkel körvonalazva ; emlékszik rá, hogy ha baja, kívánsága volt, istenhez fordult, s akár teljesült vágya, akár nem, akár fordult jobbra baja, akár nem, mégis minden mosolygó tekintettel bólingatott feléje, s jól érezte magát. Évek múltával azonban olyanokat látott, hallott, tapasztalt, hogy botorságnak tartotta mindazt, mi ifjú éveit kedvessé tette, balgaságnak látszott előtte az, ami őt egykoron vigasztalta, buzdította, edzette. A vallás mécse, mely annyi kellemes pillanatot szerzett neki, reményeiben való bizakodását élesztette s a megnyugvás érzelmét biztosította számára, kialudt benne, s most a pusztaság, meddőség, érzéketlenség lakja keblét. A vallás érzelmét most már nem képes magában fölidézni, s bensejébe még csak bele sem csempészni, s ha isten neve olykor ajkán elhangzik, nem fűződik hozzá semmi gerjedelem s fölemelő hatás. A szív nem érzi, s csak az ajk motyogja. Akarna hinni, s nem tud; szeretne valakihez fohászkodni, de a kibocsátott fohász nem talál tárgyra s a semmibe foszlik. Szive a kínos vergődés zsákmánya, a melyben a vigasz forrása fenékig kiszikkadt. Ez állapotba jutnak mindazok, kik a műveltség javát megizlelék s nem emésztettek meg belőle annyit, hogy értelmi, itélő tehetségök megszilárdulhatott volna. — A műveit felfogja rendeltetését, léte célját. A műveletlen vak, kinek szemeit hályog vonja be , ki él, hogy TARTALOM . Társadalmi állapotaink és hatásuk. N. M. E. — A népvándorlás. P. Szathmáry K. — Nyelvünk közkelete. (Vége.) Márki Sándortól. — Hazai irodalom. — Rövid szemle. * I.