Figyelő, 1875. január-december (5. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-12 / 37. szám

megjelenik minden VASÁR­ NAP. Előfizetési díj : Egész évre ... 8 frt.­­ Fél évre .... 4 . Évnegyedre . . . 2 .­V. ÉVFOLYAM. FIGYELŐ. IRODALMI, SZÉPMŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI HETILAP. Felelős szerkesztő: SZAKA TAMÁS. BUDA­PEST, 1875. SZEPTEMBER 12. SZERKESZTŐSÉG : Bástya-utca 18. szám. I. emelet. Kiadó-hivatal : AIGNER LAJOS könyvkereskedésében, váci­ utca 18. szám. 37 SZÁM. TÁRSADALMI ÁLLAPOTAINK ÉS HATÁSUK. II. A fölvilágosodottabbnál a fél műveltséget kiegészíti a félvallásosság. Műveltsége pórá­zán csak bizonyos fokig érhet el, ha azt el­érte, s keblében van még az, mely betöl­tésre vár, kevés vallásosságához fordul, hogy ezzel egyesülten előbbre hatolhasson ; mivel azonban a félműveltség s félvallásosság fél­­szegséget szülnek és sem az egyik, sem a másik, sem mindkettő kielégíteni nem bírja, támad benne a zavart, a kuszált állapot, melyből kivergődni a rendelkezésére álló esz­közök segélyével nem tud. Kívánságai, vá­gyai nagyobb mérvűek mint a tisztán vallá­sosnak, igényei tágabb értelmiségénél vagy a körűté alakuló s változó viszonyoknál fogva követelőbbek mint ebben, érintkezése a min­dennap fölcsillanó új jelenségekkel, a művei­tek megelégedett arcvonásaival, értelmi fel­­sőbbségével, uj dolgoknak látása s hallása, szélesebb fölvilágosodottságnak tapasztalása, de meg nem magyarázhatása, mind nyomott érzelmet támasztanak. Ő ezen tényezőkhöz szeretne emelkedni, értelmi gyöngesége azon­ban visszalöki mozgásának a műveltsége ál­tal kiszabott körébe. Leláncoltsága elégü­­letlenségét ébreszti föl s ő más után lát, hogy kisszerüségének érzetét abba temesse. Egyedüli támpontja vallása lehetne, de mi­vel ennek szilárdsága sokkal inkább megin­gott, semhogy belőle vigaszt, elégültséget, kárpótlást meríthetne, oly kábultság vesz rajta erőt, hogy a folytonos szemrehányás, kétely, önkínzás keserű hullámaiban hányó­dik. Bizalma saját maga iránt teljesen, a hozzá legközelebb állók iránt majdnem vagy szintén egészen kivesz belőle. Ifjúságának egyes képei, emlékei fölmerülnek képzeleté­ben kirívó színekkel körvonalazva ; emlékszik rá, hogy ha baja, kívánsága volt, istenhez fordult, s akár teljesült vágya, akár nem, akár fordult jobbra baja, akár nem, mégis minden mosolygó tekintettel bólingatott fe­léje, s jól érezte magát. Évek múltával azon­ban olyanokat látott, hallott, tapasztalt, hogy botorságnak tartotta mindazt, mi ifjú éveit kedvessé tette, balgaságnak látszott előtte az, a­mi őt egykoron vigasztalta, buzdította, edzette. A vallás mécse, mely annyi kelle­mes pillanatot szerzett neki, reményeiben való bizakodását élesztette s a megnyugvás érzelmét biztosította számára, kialudt benne, s most a pusztaság, meddőség, érzéketlenség lakja keblét. A vallás érzelmét most már nem képes magában fölidézni, s bensejébe még csak bele sem csempészni, s ha isten neve olykor ajkán elhangzik, nem fűződik hozzá semmi gerjedelem s fölemelő hatás. A szív nem érzi, s csak az ajk motyogja. Akarna hinni, s nem tud; szeretne valakihez fohászkodni, de a kibocsátott fohász nem ta­lál tárgyra s a semmibe foszlik. Szive a kínos vergődés zsákmánya, a melyben a vi­gasz forrása fenékig kiszikkadt. Ez álla­potba jutnak mindazok, kik a műveltség ja­vát megizlelék s nem emésztettek meg belőle annyit, hogy értelmi, itélő­ tehetségök meg­szilárdulhatott volna. — A műveit felfogja rendeltetését, léte célját. A műveletlen vak, kinek szemeit hályog vonja be , ki él, hogy TARTALOM . Társadalmi állapotaink és hatásuk. N­. M. E. — A népvándorlás. P. Szathmáry K. — Nyelvünk közkelete. (Vége.) Márki Sándortól. — Hazai iro­dalom. — Rövid szemle. * I.

Next