Föld és Ég, 1981 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1981-08-01 / 8. szám
Napjainkban egyre több erőforráskutató műhold kering a Föld körül, kb. ezer kilométeres magasságban. A műholdak a felszínről visszavert napsugárzást különféle hullámtartományokra bontják, intenzitását észlelik, majd rögzítik, s végül az adatokat a földi vevőállomásnak továbbítják. A Földön ezeket a jeleket ismét rögzítik, s képeket állítanak elő belőlük. Az ilyen képek a legkülönfélébb tematikus térképek előállítására és értelmezési eljárásokra is lehetőséget biztosítanak. A Az erőforráskutató műhold „fényképezési” technikááját és a „kép” jellemzőit rajzunkon figyelhetjük meg: az érzékelők a beérkező fényt színtartományokra bontják, s a mért intenzitásértéket mágnesszalagon rögzítik. Egyegy képponthoz négy db., 0 és 255 közé eső intenzitásérték tartozik. 0 a Napról a Földre érkező fény teljes elnyelődését, 255 pedig teljes visszaverődését jelenti. Rádiójelek továbbítják a Földre az egyes képpontokhoz tartozó 4—4 intenzitási értéket (kettes számrendszerbe alakítva). Felvételenként ez 32 millió adatot jelent. A Földön a számítógépbe táplálható, négysávos mágnesszalagon elvégzik a bolygónk görbülete, valamint a lengőtükrös pásztázás által okozott torzulások korrekcióját, s ezután hozzák forgalomba a szalagot. Mivel ez nem fénykép, elmarad a centrális vetítés okozta torzulás, s a nagy repülési magasság miatt magasságkülönbségből eredő torzulás sincsen. A mágnesszalagos űrfelvételek hasznos, környezetünkről új információkat szolgáltató kiértékelése és feldolgozása természetesen csak számítógéppel hajtható végre. Magyarországon is van gépi lehetőség a hazánk területét ábrázoló (külföldről vásárolt) űrfelvételek számítógépes feldolgozására, pl. az Országos Meteorológiai Szolgálatnál, a Földmérési Intézetnél, a Számítástechnikai Koordinációs Intézetben. A műholdfelvételek földrajzi jellegű alkalmazásának egyik lehetősége a kis idő- és költségráfordítással készülő területhasznosítási térképek előállítása. Hogyan történhet egy-egy ilyen tematikus térkép előállítása - a mágnesszalagról? Erre nézve röviden ismertetünk egy módszertani kísérletet, melyet 1980 őszén hajtottunk végre az MTA Földrajztudományi Kutató Intézetében, az SZKI számítógépes programjaival, az OMFB támogatásával. Az 1976. április 1-én készült Landsat-felvételen ábrázolt terület, és az abból általunk vizsgált 97 200 képpontból álló részlet kis térképvázlatunkon látható. Első közelítésként Budapest térségének 10 különböző területhasznosítási kategóriára való felosztása volt a cél. Ehhez olyan mintaterületeket kellett keresni, melyek lehetőleg egyenletesen és karakterisztikus módon képviselik az egyes kategóriákat (pl. belváros, gyümölcsös vagy erdő). A mintaterületek földrajzi koordinátáit átszámoltuk a Landsat-kép képpont-koordinátáivá, s így ezeket a területeket a mágnesszalagon is kijelölhettük. A kiválasztott mintaterületek képpontjainak intenzitását a számítógép megmérte, majd leírta a különféle tesztterületek képpontjainak statisztikai jellemzőit. Ezek alapján (a mintafelismerő program alkalmazásával) a komputer egyenként eldöntötte, hogy a képrészlet 97 200 pontja a 10 kategória melyikébe tartozik a legnagyobb valószínűséggel. Az eredményt — a számítógép színes rajzgépe segítségével — tetszőleges színezéssel ki lehet nyomtatni. Az így kapott képen már egész Budapest területe a 10 kategória valamelyikébe sorolva látható. Ezek a kategóriák nagyjából a következő meghatározásokkal jellemezhetők: belváros, üzemterület, lakótelep, kertváros, kert-szőlő-gyümölcsös, füves terület, erdő, parkerdő, szántó és vízfelület. DR. TÓZSA ISTVÁN -HEGEDŰS GY. CSABA Az erőforrás kutató műhold „fényképezési" technikája és a „kép" jellemzői. A vizsgált terület 8 558 100 képpontból áll, s egy 185 x 185 km-es felszínrészletet fed le. A kép felbontóképessége 60—70 méter, nagyíthatósága: M 1:50 000