Hazánk. Történelmi Közlöny 6. (1886)

1886 / 4. füzet - Thim József: Szerbia és a szerb mozgalom Magyarországon, Risztics János után

SZERBIA ÉS A SZERB MOZGALOM MAGYARORSZÁGON* (­Risztics János v. szerb minister művéből.) I. Ifjú államunk újjászületésének történetében az 1848. esztendő új korszakot jelez, nemzetközi életét illetőleg. Többnyire az 1856. párisi szerződést említik, hogy az vezette volna ki Szerbiát a nemzetközi viszonyok szűk köréből, melyben ez eddig forgolódott, de ezen felfogás nem egészen jogosult. A párisi szerződés a­ feje­delemség törvényes, hivatalos szerepét csak szélesbíti, mert Szerb­­ország már nyolc év előtt lépte át a határt, ennek előtte, melyet, neki a korábbi szerződések kijelöltek. Az 1848. nagy mozgalmak, melyek Nyugat-Európa politikai és társadalmi rendjét zavarták meg, a fiatal szerb fejedelemség határáig is elértek, s­őt, életrevaló eszméikkel határainak átlépésére is ösztönözték. A Dávidovics-féle alkotmány után (1835.), mely még keletkezésében dőlt romba, 1848-ban hallatszott először nálunk a­z A szabadságharc története, mely a magyar újabbkori történetnek egyik legdicsőbb lapja, élénk tárgyát képezi a mai történetírásnak. A magasztos esz­mék, melyek azon időben honunk lakóit lelkesítik, véres küzdelmet idéztek elő; a küzdelem váratlanul jött, annál is inkább, miután ez, az előbbi eseményeknek nem közvetlen kifolyása. A függetlenségi harc első harcias jelensége : a szerbek­kel vívott küzdelem. Eme küzdelmet tárgyalja Risztics János, Szerbia volt minis­­zerelnöke, ki maga is részt vett az eseményekben. A munka csak annyiban tárgyalja a szerb mozgalmat, a­mennyiben ez Szerbiát érinti; mindazonáltal oly becses anyagot tartalmaz, mely a szerb fel­kelést egész más színben képes feltüntetni, mint azt eddigi íróink tették. Risztics, noha őt a panslavismus határozott hívének mondják, rólunk, mint történetíró elég objective ír, s tagadhatatlan, hogy ily tudós államférfiú barátságos nyilat­kozatai sokra engednek következtetni. «Munkámban, — írja nekem a szerző, — sok helyre fog akadni, hol a magyarok iránti barátságos érzületemnek adok kifejezést.» Midőn e tanulmány fordítására vállalkoztam, két cél lebegett szemem előtt: egyrészt a magyar történetírásnak szolgálni, másrészt egy szerb államférfiú gon­dolatait Magyarországról, a magyar közönségnek bemutatni. A körülmény, hogy Risztics Szerbia miniszerelnöke volt, egy szomszédországé, melylyel mi szoros összeköttetésben állunk, csak érdekesebbé teheti az ő művét. Erősen hiszem, hogy az sok balvéleményt fog eloszlatni. A fordító: 41*

Next